Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan


Vitakérdések

  1. Egy mértani sorozat (g1, g2, …, gt, gt+1, …) olyan tagokból áll, amelyek a megelőző tag szorzatai, mindig ugyanazzal a konstans szorzó tényezővel számítva:
     
    Ha β = 1 + i > 1, akkor a tagok exponenciálisan nőnek, a kamatos kamathoz hasonlóan, ahol i a kamatláb. Egy számtani sorozatban (a1, a2, …, at, at + 1, …) két egymás után következő tag különbsége mindig ugyanaz a konstans:
     
    a2a1 = a3a2 = … = at + 1at = … = λ.
     
    Szerkesszen példát mindkét sorozatra! Bizonyosodjék meg róla, hogy bármely mértani sorozat elemei előbb-utóbb meghaladják bármely számtani sorozat tagjait β > 1 esetén! Kapcsolja ezt össze Malthus elméletével!
  2. Idézze fel, hogy Malthus szerint a népesség mértani ütemben növekedne külső korlátok nélkül, míg az élelmiszer-kínálat csak számtani haladvány szerint emelkedne a csökkenő hozadék következtében. Mutassa meg egy számszerű példa segítségével, hogy az egy főre jutó élelmiszer-termelésnek csökkennie kell, ha a népesség korlátok nélkül nő, míg az élelmiszer-termelés lassabban emelkedik a munkaráfordításnál a csökkenő hozadék miatt!
  3. Egyetért-e az anyagi jólét áhítatos dicsőítésével a fejezet elején olvasható idézetben? Milyen példákkal egészítené ki a gazdasági fejlődés előnyeinek listáját?
  4. Ismertesse a gazdasági fejlődés négy fontos hajtóerejét! Magyarázza meg ezek segítségével, hogyan gazdagodtak meg a magas jövedelmű olajexportáló országok! Miben reménykedhet egy olyan ország, mint például Mali, ahol nagyon kevés az egy főre jutó tőkemennyiség és földterület, illetve fejletlen a technológia?
  5. Egyesek tartanak az „elmaradottság ördögi körétől”. A népesség gyors növekedése felemésztheti a technológiai fejlődés hozadékait, és csökkentheti az életszínvonalat egy szegény országban. Az ország nem tud számottevő megtakarítást és beruházást megvalósítani az alacsony egy főre jutó jövedelemmel, így döntően mezőgazdasági önellátást folytat. Mivel a népesség legnagyobb része a mezőgazdaságból él, kevés reménye van az oktatásra, a születések számának korlátozására vagy az ipar fejlesztésére. Mit javasolna az ördögi kör megtörésére mint az ország gazdasági tanácsadója?
  6. Hasonlítsa össze egy fejlődő ország mai helyzetét azzal, amivel feltehetőleg 200 évvel korábban szembesülhetett, a mainak megfelelő egy főre jutó jövedelem mellett! Fejtse ki, hogy ehhez képest milyen potenciális előnyökkel és hátrányokkal számolhat a mai helyzetben ez az ország, tekintettel a gazdasági fejlődés négy hajtóerejére!
  7. Manapság néhány közgazdász felteszi a kérdést, vajon bölcs dolog-e megengedni a teljes külkereskedelmi nyitottság mellett a nemzetközi tőkeáramlás korlátlan szabadságát is. Úgy érvelnek, hogy a rövid lejáratú pénzügyi eszközök szabad áramlása fokozza a spekulatív támadások okozta sebezhetőséget. Sorolja fel a rövid lejáratú pénzügyi áramlások korlátozása mellett és ellen szóló érveket! Lehet, hogy mennyiségi korlátozás helyett inkább adót vetne ki a rövid lejáratú tőkemozgásra?
  8. Jellemezze, miképp adnak választ a mit, hogyan és kinek kérdésére egy szovjet típusú utasításos gazdaságban, s vesse egybe ezt a három alapvető kérdés piacgazdasági megoldásával!
  9. Nehezebb feladat (mely a növekedési tényezők számbavételének a 25. fejezetben bemutatott módszerére támaszkodik). A számbavételi egyenletet kibővíthetjük három tényezőre, a következőképp:
     
    gQ = sLgL + sKgK + sRgR + TF,
     
    ahol gQ = a kibocsátás növekedési üteme, gi = az inputtényezők növekedési üteme (az i helyén álló L a munkát, K a tőkét és R a földet, illetve a többi természeti erőforrást jelöli), az si a megfelelő inputtényező hozzájárulása a kibocsátás növekedéséhez, a nemzeti jövedelemből való részesedésével mérve (0 ≤ si ≤ 1, és sL + sK + sR = 1). A TF a technológiai haladást jelzi.
    1. A tőke részesedése közel áll a zérushoz a legszegényebb fejlődő országokban; a fő erőforrás a mezőgazdasági termőterület (ennek nagysága állandó); a technológiai változás mértéke pedig csekély. Igazolhatja ennek alapján a számbavételi egyenlettel a malthusi hipotézist, miszerint az egy főre jutó kibocsátás feltehetőleg állandó, vagy akár csökkenhet is (gQ < gL).
    2. A természeti erőforrások gyakorlatilag semmivel sem járulnak hozzá a jövedelem növekedéséhez a fejlett ipari gazdaságokban. Hogyan adódik ebből az előző fejezetben használt egyenlet, mely a növekedési tényezők számbavételére szolgál? Meg tudja magyarázni ennek alapján, hogyan kerülhetik el a fejlődő országok a stagnáló jövedelmek malthusi csapdáját?
    3. A jövőbeli kilátásokat pesszimistán megítélő közgazdászok (ideértve a Római Klub neomalthusiánus csoportját) úgy látják, hogy a TF közel áll a zérushoz, a felhasználható természeti erőforrások kínálata csökken, a jövedelemhez való hozzájárulásuk viszont nagy, és még tovább növekszik. El lehet-e jutni e feltevések alapján az ipari társadalmakra váró sivár jövőhöz? Mely feltevéseit kérdőjelezné meg a neomalthusiánusok csoportjának?

Közgazdaságtan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave