Előfordulhat olyan helyzet, hogy érintve van egy ügyben uniós jogi kérdés, azonban annak értelmezése nem előfeltétele a tagállami ügy eldöntésének. Ilyen esetekben nyilvánvalóan nem keletkezik előterjesztési kötelezettség még a végső fokon eljáró bíróság számára sem.455 Vannak olyan esetek is, amikor uniós jogi szabályok használata szükséges az ügy eldöntéséhez, de előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére még sincs szükség. Ez előfordulhat azért, mert az Európai Bíróság a kérdést korábban már eldöntötte, a tagállami bíró pedig ezt az értelmezést felhasználja döntése meghozatalánál, vagy azért, mert a kérdésre adható válasz evidens. E két szituációt két elvvel szoktuk leírni, az első az acte éclaire, a második pedig az acte claire456 doktrínája. Az acte éclaire doktrína úgy írható körül, hogy az Európai Bíróság azonos tárgyú korábbi döntései, melyek bármely tagállami bíróság kezdeményezésére, illetve bármilyen eljárásban születtek, iránymutatásul szolgálhatnak a tagállami bíróságok számára. Az ilyen korábbi döntések megléte, és azok tagállami bírák általi ismerete azonban nem akadálya annak, hogy a tagállami bíróság új ténybeli körülmények, vagy jogi érvek alapján, vagy egyszerűen a jogfejlődés időközben bekövetkezett eredményei miatt ugyanazon kérdésben is az Európai Bírósághoz forduljon.457 Ez a megállapítás igaz akkor is, ha a már eldöntött jogkérdés nem pontosan egyezik az alapügyben felmerült esettel.458 Az acte claire doktrínája szerint olyan esetekben sem kell az Európai Bírósághoz fordulni, ha az alkalmazandó uniós norma szövege kétséget kizáró módon, evidensen csak egyféleképpen értelmezhető, annak szövege világos és értelmezése tekintetében semmilyen kétség nem merülhet fel. Mindez azt jelenti, hogy olyan esetekben sem szükséges az Európai Bírósághoz fordulni, ha az Európai Bíróság a kérdéses normát korábban nem értelmezte, azonban a válasz az Európai Bíróság és a tagállami bíróságok számára is egyaránt nyilvánvaló.459 Annak mérlegelésekor, hogy alkalmazni lehet-e az acte claire doktrínát vagy sem, azaz szükséges-e az Európai Bírósághoz fordulni értelmezés végett, vagy ennek híján a tagállami bíró is megfelelően, evidens módon tudja értelmezni az uniós szabályt, az alábbi, az Európai Bíróság által felhívott körülményekre kell figyelemmel lenni. Az uniós jogi aktus különböző nyelvi verziói eltérhetnek egymástól, ami egyben azt a kötelezettséget is jelenti a tagállami bírák számára, hogy ha az acte claire doktrínát alkalmazni kívánják, úgy – különösen kétség esetén – össze kell vetniük az egyes nyelvi változatokat, és csak abban az esetben alkalmazhatják az uniós normát, ha meggyőződtek arról, hogy más nyelvi változat alapján sincs a norma rendelkezéseinek értelmezése tekintetében semmilyen kétely. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az uniós jog sajátos terminológiával operál, így gyakran olyan, a nemzeti jogban evidens és kikristályosodott értelmezést sem lehet az uniós norma értelmezésének alapjául elfogadni, ami tekintetében a tagállami jog szempontjából semmilyen kétség nem merül fel. Fontos kérdés ugyanis, hogy az uniós jogot valamennyi tagállamban egységesen, egyformán kell értelmezni, így ha felmerül annak a lehetősége, hogy az egyébként a tagállami jogban is ismert jogintézményt, legális definíciót az uniós jog más értelemben használja, úgy az Európai Bírósághoz fordulás nem mellőzhető.