Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem igaz azt állítani, miszerint a csillagok mozgása harmóniát idéz elő, vagyis azok a zajok, amelyeket így előidéznek, összhangot hoznak létre, noha akik így beszélnek, elegánsan és kiváló stílusban adják ezt elő. Némelyeknek ugyanis szükségszerűnek tűnik, hogy az ekkora méretű testek mozgásuk közben zajt idézzenek elő, hiszen az itteni testek is, jóllehet tömegük és sebességük is kisebb, hasonló hatást idéznek elő. Lehetetlen – mondják –, hogy amikor a Nap, a Hold és az összes csillag, amelyek oly nagyszámúak és hatalmasak, ennyire gyors mozgással haladnak, ne keltsenek irdatlan zajt. Ezeket alapul véve, valamint azt, hogy sebességeik – a távolságukból kiindulva – az összhangzatok által kifejezett arányban állnak egymással, azt állítják, hogy a csillagok körmozgása által létrehozott hang harmonikus. Mivel érthetetlennek tűnik, hogy nem halljuk ezt a hangot is, ezt ők azzal magyarázzák, hogy ez a zaj már rögtön születésünkkor jelen van, és ezért megkülönböztethetetlen a vele ellentétes csendtől. A hang és a csend ugyanis egymáshoz viszonyítva ismerhetők fel; így aztán az emberekkel is az történik, ami a bronzkovácsokkal, akik annyira hozzászoktak a zajhoz, hogy fel sem tűnik nekik.159