Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


A hellenisztikus filozófiák reneszánsza

Az arisztotelészi és a platóni filozófia mellett a reneszánsz idején újjáéledtek a fő hellenisztikus filozófiai irányzatok, a sztoicizmus, az epikureizmus és a szkepticizmus is. Epikurosz a középkorban – s persze még utána is részben – a vallástalanság jelképe volt. Az első ismert reneszánsz apológiát Cosma Raimondi írta Defensio Epicuri contra Stoicos, Achademicos, et Peripateticos (Epikurosz védelmében a sztoikusok, akadémikusok és peripatetikusok ellen, 1431/32) címmel. Epikurosz nézetei azonban csak később, Gassendinak az 1640-es években publikált műveivel terjedtek el valamelyest, a másik két irányzat azonban már korábban is igen nagy szerepet játszott a filozófia átalakulásában. A sztoikus etika Seneca és Cicero révén a középkorban sem volt ismeretlen, mert a fő pontokon összeegyeztethetőnek tűnt a kereszténység tanításaival. Ezzel szemben a sztoikus természetfilozófia háttérbe szorult, hiszen a világegyetem organisztikus és determinisztikus szemléletmódja, amely az események láncolatának végső okát nem a gondviselésben, hanem a fátumban találta meg, egy olyan naturalizmusnak szolgálhatott csak alapul, amely az események mozgató elvét a világban magában vélte megtalálhatni. A sztoikus etika krisztianizált változata azonban továbbra is fontos lehetőség volt azok számára, akik igényesen, filozófiai megalapozottsággal akarták elmélyíteni gondolkodásukat a cselekvés lehetőségeiről. Az egyes gondolkodók bemutatását most Lorenzo Vallával folytatjuk, aki a sztoikus és az epikureista etika alternatíváját fontolgatván az utóbbi krisztianizált változata mellett foglalt állást.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave