Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


Neokantianizmus

A 19. század második felében a szellemi életet az idealizmus összeomlásával kialakult materialista és pozitivista tendenciákra adott válaszok uralták. E válaszok sorában az egyik legjelentősebb vállalkozás a Kanthoz való visszatérést sürgette. Sokan meg voltak győződve róla, hogy a Kant által kidolgozott kritikai filozófia mind a spiritualisztikus – és éppen ezért tudománytalan – spekulatív filozófiának, mind a túlságosan is a természettudományhoz igazodó, de éppen ezért leszűkítő naturalista pozitivizmusnak az alternatíváját kínálhatja. 1865-ben jelent meg Otto Liebmann (1840–1912) Kant és az epigonok (Kant und die Epigonen) című műve, amely szellemes elemzésekben veszi sorra a kor filozófiai irányzatait és mutatja be ezek gyengéit, majd minden fejezetet ezzel a felkiáltással zár: „Vissza kell tehát térni Kanthoz!”. Liebmann a kanti filozófia felelevenítését oly módon akarta végrehajtani, hogy a Kanttal szembeni jogos kritikák ellenében a kriticizmus gondolata védhető és eleven maradjon. Elsősorban is a magánvaló dolog paradox fogalmát igyekezett kiiktatni a kritikai örökségből. A neokantiánusok másik jelentős előfutára Friedrich Albert Lange (1828–1875) volt, akinek A materializmus története (Geschichte des Materialismus, 1866) című műve a kor egyik legkedveltebb filozófiai könyve lett. Lange úgy gondolta, hogy a metafizika mint tudomány lehetetlen, mindazonáltal nem akarta teljesen felszámolni a metafizikai gondolkodást. A metafizikát annyiban tartotta jogosultnak, amennyiben a költészettel rokon gondolkodási módként fogható fel. Kant félreismerte a metafizikát, mivel nem látta, hogy az intelligíbilis világ a költészet világához hasonlít, noha nem abban az értelemben, hogy a puszta fantázia játéktere lenne, hanem inkább abban, hogy az emberi faj szellemi életének szükségszerű terméke.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave