A Kant-vita politikai dimenzióját a Kant-recepció első kísérleteinek hatósági üldözése alakítja ki. Az 1790-es évek első felében két bajor származású tanár, Johann Delling (1764–1838) pécsi akadémiai és Anton Kreil (1757–1838) pesti egyetemi professzor programszerűen is meghirdeti a filozófia kanti szellemben való oktatását. A kantianizmus terjesztése azonban fölforgatásnak minősül: Delling és Kreil ellen eljárás indul, mindketten elvesztik állásukat. Delling műveit elfelejtik, Kreil nem is ír nagyobb munkát: hatásuk így nem bizonyul maradandónak – inkább ügyük kelt közfigyelmet, mint munkásságuk. Az üggyel összefüggésben, 1795-ben helytartótanácsi rendelet tiltja be Kant filozófiájának oktatását a katolikus iskolákban: ettől kezdve a kanti bölcselet terjesztésének kiindulópontjává kizárólag a protestáns iskolák válnak. Az ügy következménye mindenesetre a hazai Kant-recepció politikai dimenziójának létrejötte. Aki Kanttal kíván foglalkozni, kanti szellemben akar tanítani, kantiánus műveket óhajt fordítani vagy akár csak ezek gyanújába keveredik: magatartása politikai kihívásnak minősül. Sem az egyház elöljárói, sem az állami hatóságok, sem a lassan szerveződő tudományos közvélemény nem filozófiai-gondolati álláspontot lát a kantianizmusban: sokkal inkább politikai-gyakorlati állásfoglalást. „Kantiánusnak” lenni: filozófiai helyett politikai minősítéssé válik. Az erkölcsi dimenzió kialakulása a magyar Kant-recepció reduktív jellegével függ össze. Ennek nyomán Kantban a vitázók túlnyomó többsége csak és kizárólag morálfilozófust lát, a kanti etika pedig közvetítések nélkül azonosul a tradicionális valláserkölcsöt alátámasztó vagy támadó morális állásponttal. Hogy Kant nem moralistaként, hanem metafizikusként közeledik az erkölcshöz, azt egyik tábor sem veszi figyelembe: a kantiánusok szerint Kant megerősíti az evangéliumot, az antikantiánusok szerint támadást indít ellene. A recepció politikai és erkölcsi dimenziói következtében a kantiánusok a vallást, a morált és a politikai status quót alátámasztó gondolkodót látnak Kantban, az antikantiánusok viszont a vallás, a morál és a politikai status quo megtámadóját. A vita nyomán kialakuló Kant-kép ilyenformán súlyosan deformált lesz. A vitában megjelenő Kant etikai-teológiai gondolkodó csupán. Hogy a kritikai filozófia ismeretfilozófiai-logikai rétege genetikusan és strukturálisan is megelőzi az etikai-világnézeti réteget, ezzel a vitázók alig-alig vetnek számot.