Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Idegrendszeri háttér

 Az intellektuális képességzavarok idegrendszeri korrelátumai, megfelelően a heterogén és összetett etiológiának és a variáló súlyosságnak, keresztmetszeti képben is igen változatosak, s emellett még az egyedfejlődéssel is változó képet mutatnak – s ez bizonyos fokig igaz szorosabban a Down-szindrómára is. Míg Down-szindrómás újszülötteknél az agy átlagos súlya nem számottevően kisebb a tipikus újszülöttek átlagos értékénél, a fejlődéssel ez a különbség megnövekszik, s felnőttkorra is fennmarad. Úgy tűnik, ez a különbség a kisebb kérgi neuronsűrűséggel és csökkent dendritikus arborizációval áll összefüggésben. A neuronok száma a kéreg nagy területein marad alatta a tipikus értéknek, és maguk az idegsejtek is a tipikustól eltérő szerkezetet mutatnak, és kevésbé hatékony a sejtek közötti ingerületátvitel. Down-szindrómában erős halmozódást mutat az epilepszia, az érintettek mintegy 1/3-ánál diagnosztizálnak epilepsziás megbetegedést, érdekes életkori eloszlásban: az esetek mintegy 40%-ban egyéves kor előtt, míg egy másik 40% esetében harmincéves kor után. Sajátos komorbiditási összefüggés az is, hogy Down-szindrómában magasabb az Alzheimer-betegség kockázata, különösen 40 év után. Azt a korábban széles körben említett vélt összefüggést azonban, hogy a Down-szindrómát önmagában korai demencia jellemzi, úgy tűnik, nem támasztják alá egyértelműen az empirikus adatok.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave