Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Agyi központok szerepe

Az agyi központok szerepe a táplálékfelvétel szabályozásában régóta ismert. A hypothalamus ventromediális részében felfedezték a jóllakottsági központot, majd a laterális részben az éhségközpontot. Az ezek működésére vonatkozó vizsgálatok sokáig megalapozták a táplálkozás szabályozásával kapcsolatos elképzeléseket. A ventromediális mag megsértésekor (VMH-szindróma) a kísérleti állat hatalmas mennyiségű táplálékot fogyaszt és elhízik. A vízfogyasztás is jelentősen megnő. A laterális rész sérülésekor, az LH-szindrómában az evési és ivási késztetés is megszűnik, a testsúly csökken, és az egyed éhen is halna, ha mesterséges táplálással nem tartanák életben (Teitelbaum és Epstein 1962). Később sikerült elkülöníteni az LH-magban található sejtek, illetve az itt áthaladó dopaminerg rostok károsításának hatását. A sejtek a táplálkozásért, a dopaminerg rostok az aktivációs szintért felelősek (Morley és mtsai 1985). A jóllakottsági központ az éhségközpont gátlása révén fejti ki hatását. A VMH-, illetve LH-szindróma nem az érintett központok pusztulásának, hanem az itt áthaladó noradrenerg, szerotonerg, dopaminerg és GABA-erg pályák megszakadásának a következménye.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave