Keserű György Miklós (szerk.)

A gyógyszerkutatás kémiája


A lipofilitás és a megoszlási hányados (log P, log DpH)

A vegyületek lipofilitása/lipid oldékonysága és in vivo viselkedésük közötti kapcsolat már több mint száz éve intenzív kutatások tárgya. A lipofilitást leíró megoszlási hányados fogalmát elsőként Berthelot és Jungfleisch határozta meg (Berthelot 1872), de a farmakonok biológiai hatása és lipid oldékonysága közötti összefüggésre elsőként Meyer és Overton világított rá (Meyer 1899; Overton 1901). Később Gaudette és Brodie megmutatta, hogy a hatóanyagok lipofilitásának jellemzése, szerves oldószer/víz rendszerekben beálló egyensúlyi megoszláson keresztül, alkalmas lehet farmakokinetikai folyamatok modellezésére. Vizsgálataikban sikerült összefüggést találni egyes gyógyszerek n-oktanol/víz rendszerben kialakuló megoszlása és májspecifikus metabolizmusa között (Gaudette és mtsai 1959). Ennek ellenére a megoszlási rendszerek széles körű alkalmazása a lipofilitás meghatározására egészen 1964-ig nem terjedt el. Ebben az évben Hansch és Fujita javaslatot tettek a n-oktanol/víz, mint általános megoszlási rendszer alkalmazására (Hansch és Fujita 1964), majd 1971-ben Leo, Hansch és Elkins összefoglaló tanulmányukban közel 800 vegyületnek adták meg ebben a rendszerben mért megoszlási hányadosát (Leo és mtsai 1971). A lipofilitás, illetve a megoszlási hányados termodinamikai értelemben jelentős információt hordoz, így hozzájárul a szerkezet-biológiai hatás előrejelzéséhez. Segít az oldott anyag inter- és intramolekuláris kölcsönhatásának megértésében is. Különösen fontosak az oldott anyag és a n-oktanol/víz rendszer között kialakuló intermolekuláris kölcsönhatások (hidrofób, ion-ion és ion-dipol, van der Waals-, H-híd kölcsönhatások), melyek rámutatnak a hidrofóbitás és a lipofilitás mint fizikai-kémiai sajátságok közötti különbségekre (El Tayar és mtsai 1991; 1992). A hidrofóbitás az apoláris csoportok és a molekula vizes közegben kialakuló kölcsönhatásaira vonatkozik, melyek az apoláris molekulában a víztől való szeparálódás révén valósulnak meg. Lipofilitás ezzel szemben a molekula vagy molekularész affinitását mutatja a lipofil közeghez (Pliska és mtsai 1996).

A gyógyszerkutatás kémiája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 076 1

A gyógyszerkutatás értékteremtő folyamat, amit a legkülönbözőbb kémiai, biológiai és orvosi szak- és részterületek sokaságának alkalmazása jellemez. A kötet a folyamatra és annak lépéseire koncentrálva a témakör kémiai aspektusait dolgozza fel, így az Olvasók a kémikus szemével kísérhetik végig a gyógyszerkutatás folyamatát.

A könyv a szükséges gyógyszerkémiai, analitikai és fizikai kémiai, valamint eljáráskémiai ismereteket egységes formában tárgyalja, ugyanakkor rámutat azokra az informatikai, biológiai, orvosi, jogi és egyéb területekre, ahol a magasabb szintű integráció szempontjai érvényesülnek. Hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint a gyógyszerkutatás kémiájában közel tíz év gyakorlat szükséges a kellő jártasság kialakításához. A szerzők közössége jelen kötettel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a szükséges ismeretek megszerzésének útja, ha jelentősen rövidebb nem is, de szemléletében egységesebb, összefüggéseiben áttekinthetőbb, eszköz- és módszerválasztásban tudatosabb lehessen.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keseru-a-gyogyszerkutatas-kemiaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave