Szóljunk néhány szót arról, hogy mit tudunk ma az idegrendszer és főleg az agykéreg nyelvre vonatkozó specializációjának beállítási kérdéseiről bizonyos helyzetekben. Általában tudjuk, hogy ha kora gyerekkorban ér valakit bal féltekei agysérülés, akkor kb. 6–7 éves koráig újra képes lesz megtanulni tökéletesen beszélni. H. J. Neville és D. Bavelier (1998) kutatásaiból azt is tudjuk, hogy ez ugyanígy igaz a jelelésre is. Azok a siketnéma gyerekek, akik anyanyelvként jelelést tanultak meg, és valamilyen agysérülés éri őket – erről azonban tudni kell, hogy nagyon ritka jelenség, talán 4-5 ilyen esetet ismerünk a szakirodalomban – ugyancsak képesek lesznek újra megtanulni jelelni. Lenneberg és mások arról számolnak be, hogy ha valamilyen okból pici gyerekeknél agyműtétre van szükség, akkor akár a bal félteke, akár a jobb sérült, nagyjából ugyanolyan arányban fognak újra megtanulni beszélni. A felnőtteknél ez másképp van. Ha a bal félteke valamilyen okból teljesen eltávolítódik, akkor gyakorlatilag sosem fog újra tökéletesen beszélni, míg ha a jobb félteke sérül, akkor igen. Úgy tűnik, hogy van egy kritikus periódus, amíg érzékenyen beállítódhatnak, visszarendeződhetnek ezek a rendszerek. Ez a beállítódás a serdülőkor kezdetével kapcsolatos. Newport (1990) adatai a 24. ábrán azt mutatják, hogy mennyire tudja valaki a grammatikát, aki második nyelvként sajátít el egy nyelvet.