Az első 12–15 hónap során a baba nyelvhasználata rendkívüli tempóban alakul, és sokat változik, míg eljut első szavai, a felnőtt szavakra emlékeztető szócsírák (előszavak vagy protoszavak) kimondásáig. A beszédhez vezető úton a felkészülést és gyakorlást a gügyögés időszaka biztosítja. Ahogy már utaltunk rá, ennek első szakaszában (2–6 hónapos kor között) spontán, véletlenszerű, szervezetlen, kísérleti hangadások jellemzőek, majd fél- és egyéves kora között e gügyögés szervezett, irányított hangmintázatokon alapuló formát ölt. A baba egyre tudatosabban gügyög, mintha beszélgetne, és a baba-mama társalgásokban érzékelhetően megjelenik a kölcsönösség igénye. A baba felveszi a szemkontaktust, komoly arckifejezéssel „mond” valamit, de még nem jellemző, hogy különböző helyzetekben is intuitív módon helyesen (produktívan) használ felnőtt jelentéstartalommal bíró szavakat. Első szava bármilyen hang vagy hangkombináció lehet, melyet következetesen használ ugyanarra a tárgyra, személyre vagy eseményre. A gügyögés e késői szakaszában hangzik el az első értelmes szó, s ekkor a baba hanghordozása, beszédének ritmusa, az általa képzett hangok palettája már tükrözi az anyanyelvére jellemző vonásokat. Kérdésnél, kérésnél emelkedő hanglejtést használ, kijelentések esetén vagy akarata kinyilvánításakor ereszkedő hangsúly jellemzi ezeket a korai előszavakat. E szókezdemények esetében a hangszín, hanglejtés (intonáció) központi jelentőségű, mivel meghatározza a baba megnyilvánulásaiban rejlő üzenetet (a kommunikációs szándékot), melyet az általa ejtett egy szóval kíván kifejezni (például a csoti! szócska felkiáltó [kérem a csokit] vagy kijelentő módban értendő [ott a csoki]). E két fontos funkció, amit szavak híján mutatással végzett el korábban, elsősorban a hangsúllyal elkülöníthető, s így végső jelentéséhez nagymértékben hozzájárul.