A második világháború óta számos globális multilaterális kísérlet történt a világkereskedelem és külföldi tőkebefektetések nemzetközi környezetének szabályozására, javítására, szabadabbá, biztonságosabbá és áttekinthetőbbé tételére. A második világháború után, a Bretton Woods-i rendszer harmadik szervezetének, a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezetnek az alapokmánya volt az első kormányközi tervezet, amely átfogó módon kívánta előmozdítani a nemzetközi kereskedelem és a külföldi tőkebefektetések előtti korlátozások csökkentését és kedvezőbb nemzetközi feltételek kialakítását. A Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet, mint ismeretes, nem alakult meg. Alapokmányát sem a kereskedelem nagyobb szabadságának hívei, sem pedig a liberalizálás ellenfelei nem tartották elfogadhatónak. Végső soron azonban az Egyesült Államok ellenállásán bukott meg. 1947-ben azonban néhány fontos állam képviselőinek sikerült megállapodniuk egy átmenetinek tekintett rendszerben, amely az Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény (General Agreement on Tarrifs and Trade) néven vált ismertté. A GATT-egyezmény eredetileg a Havannai Charta egyik fejezete volt. Legfőbb alapelvei között a legnagyobb kedvezmény és a kölcsönösség voltak különösen fontosak. Csaknem fél évszázados történelme során az egyezmény keretében szervezett tárgyalási fordulók számottevően hozzájárultak a fejlett ipari országok közötti vámok csökkentéséhez, a kvóták leépítéséhez az iparcikkek nemzetközi kereskedelmében.