A személyiség a pszichikum legfontosabb, legjellemzőbb sajátossága, mégis, a mentális zavar meghatározása ez alapján történik a legkevésbé. A pszichopatológia ugyanis gyakran kénytelen a megnyilvánult jegyek, azaz a viselkedés alapján értékelni. Ez szorosan összefügg a mentális zavarok specifikumával. Annak ellenére, hogy ma már szinte minden mentális zavarnak, sőt minden magatartási megnyilvánulásnak leírhatók a biokémiai mechanizmusai, a viselkedéses megnyilvánulás nem értékelhető pusztán a biológiai redukcionizmus alapján. A magatartás komplex, bio-pszicho-szociális kategória, amelynek kialakulásában a biológiai folyamatokon túl a pszichikai és társadalmi tényezők is meghatározóak. Ennélfogva előfordulhat, hogy a társadalmi hatások idéznek elő az egyénben olyan pszichikai folyamatokat, amelyek biokémiai szinten is változásokkal járnak. Lehet, hogy az egyén problémamegoldó képességei nem megfelelőek, ezért bizonyos konfliktusok szorongást váltanak ki belőle. Ez természetesen gyógyszeres kezeléssel megszüntethető, azonban ez a terápiás mód nem javítja az egyén problémamegoldó képességét. Sőt, éppen ellenkezőleg, a figyelemfelhívó jelzés (azaz a szorongás mint tünet) megszüntetésével az egyén már nem is fogja érzékelni, hogy a biokémiai elváltozást ő maga okozta.