Fónyiné Kazareczki Andrea, Tolnai Ildikó

Ingatlanjog I.

2., átdolgozott kiadás


Az ingatlanban maradó volt tulajdonos jogi státusza

A bírói gyakorlatban sokáig bizonytalanságot eredményezett az a helyzet, hogy ha a bentlakó tulajdonostárs tulajdonjogának megváltása útján kerül sor a közös tulajdon megszüntetésére és a volt tulajdonos bent marad az ingatlanban. Lényegében ezzel jogcím nélküli használóvá válik, amely használatot a tulajdonos bármikor megvonhatja és a bentlakó kiürítését kérheti. Igen gyakran ezt a jogot visszaélésszerűen gyakorolták a felek, alighogy megszüntetésre került a közös tulajdon, már „rakta is kifelé” a bentlakót a tulajdonos. Ezzel pedig lakott értéken hozzájutott egy beköltözhető értékű ingatlanhoz, tehát megbomlott a felek között az értékegyensúly. A Legfelsőbb Bíróság ezt egy átmeneti időben úgy oldotta meg, hogy az ingatlanban bent maradó volt tulajdonostársat quasi bérlőnek kell tekinteni. Megállapodás hiányában a felek a bíróságtól kérhették a bérleti díj megállapítását. Erre példa a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése, amely szerint közös tulajdon megszüntetésekor a lakott értékben történő árverési értékesítés után visszamaradó volt tulajdonostárs (bérlő) jogállásával azonos annak a bentlakó kötelezettnek a jogállása, akinek az ingatlanát a lakott állapotnak megfelelő árverési vételáron szerzi meg az árverési vevő (BH1998. 586.). Ez addig volt működő lehetőség, amíg a bérlőnek elhelyezési igénye volt felmondás esetére. A társadalmi viszonyok és a jogszabályok változása következtében azonban a bentlakó már védelemre (elhelyezési igényre) nem tarthat számot, az Ltv. a lakásbérlet esetén visszaállította a bérbeadó szabad felmondás jogát (ha a felek eltérően nem állapodnak meg), elhelyezési kötelezettség nélkül, ha nem állami és nem önkormányzati lakásról van szó. Ebben az esetben tehát megint csak néhány hónapos felmondási idővel meg lehetett szüntetni a bentlakó jogcímét és kiköltözésre lehetett kötelezni. Ezért a bírói gyakorlat egy hatékonyabb megoldást keresett és talált. Ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése esetén az abban lakó volt tulajdonostársat a bíróság kiköltözésre kötelezi. Ha azonban ez méltányos érdekét súlyosan sértené, a bennlakó volt tulajdonostárs kivételesen az ingatlanban való bennmaradásra is feljogosítható. Ilyen esetben a bíróság ítéletében meghatározza a bennlakó volt tulajdonostárs lakáshasználatának jogcímét. Ez történhet a felek megállapodása alapján, vagy haszonélvezeti jog, illetve használat joga bíróság által történő alapításával. A bíróság a volt tulajdonostárs indokolt szükségleteihez mérten meghatározza a lakás vagy lakrész használatnak terjedelmét, annak időtartamát és – dologi jog alapítása esetén – rendelkezik a jogosultság ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről [1/2008. (V. 19.) PK vélemény II.]. Ezt a rendelkezést a Kúria a Ptk. hatálybalépésével nem tartotta fenn, mert a jogalkotó beépítette a törvénybe, hogy ha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszüntetni, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy – ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti – részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít. A használati jog értékcsökkentő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie mind a magához váltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál.

Ingatlanjog I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2020

Nyomtatott megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 295 929 0

A Ptk. magánjogi sorozat új kötetével egy olyan kézikönyvet szeretnénk a jogalkalmazók kezébe adni, amely számos gyakorlati példán át mutatja be a peres gyakorlatot, a hatékony jogszerzéshez és jogérvényesítéshez vezető utat, hogy minél színvonalasabban képviselhessék ügyfeleik érdekeit és szerezzenek érvényt jogaiknak, támogassák kötelezettségeik teljesítését. Az átdolgozott kiadás többek közt már tartalmazza a 2018. január 1-jén hatályba lépett Ákr. és Pp. szabályozását is.

A könyv I. fejezetében a magyar ingatlanjog történeti fejlődését kívánja bemutatni az Aranybullától a királyi dekrétumokon, Werbőczy Hármaskönyvén, a törvényhozás törvénycikkein keresztül 1945-ig; kiegészítve a Magyar Királyi Curia dologi jogra vonatkozó döntéseiből összegyűjtött szemelvényekkel. Ugyanitt esik szó az ingatlanjog forrásairól, a kötelmi és dologi jog kapcsolatáról, az ingatlan és ingatlanjog fogalmáról, az ingatlanok csoportosításáról.

A II. fejezet az ingatlantulajdonnak a Ptk. Dologi Jogi Könyvében foglalt általános szabályaival foglalkozik az 1959-es Ptk. és a bírói gyakorlat tükrében.

A III. fejezetben az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével foglalkozunk, kiemelt hangsúlyt fordítva az ingatlan-nyilvántartás működésére, buktatóira. A bírói gyakorlat segítségével mutatjuk be hogyan lehet a kívánt joghatást, a tulajdonszerzést minél eredményesebben elérni, hogyan kell bejegyzésre alkalmas okiratot szerkeszteni, milyen alakiságokra és a jogalanyok szerzési joga és lehetősége körében mire kell figyelni. Részletesen taglaljuk a tulajdonszerzési módozatokat, különös hangsúlyt fektetve a Ptk. új szabályaira, a bírói gyakorlatra, az ingatlanokkal kapcsolatos tulajdoni perek esetleges buktatóira.

A IV. fejezet ugyanilyen szempontok szerint foglalkozik az ingatlan közös tulajdonának létrejöttével és megszüntetési módozataival.

Hivatkozás: https://mersz.hu/ingatlanjog-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave