A közigazgatási pert keresetlevéllel kell megindítani. Az 1952-es Pp. 330. § (2) bekezdése szerint a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél kellett előterjeszteni [1952-es Pp. 330. § (2) bekezdés]. Ennek praktikus oka az, hogy az első fokon eljárt hatóságnál vannak az iratok, a keresetlevél tartalma alapján ő tudja beazonosítani az ügyet, így viszonylag gyorsan el tudja juttatni a keresetlevelet és a kapcsolódó közigazgatási iratokat a másodfokú határozatot hozó alpereshez. A praktikum mellett azonban ennek a szabálynak a keresetindítási határidő megtartása szempontjából is jelentősége volt. Az 1952-es Pp. 331. §-a az ügyfelek jogérvényesítését segítő szabályként tartalmazta, hogy ha a fél – a törvény rendelkezése ellenére – a keresetlevelet a bírósághoz nyújtotta be, azt a bíróság haladéktalanul megküldi az ügyben első fokon eljárt közigazgatási szervnek. Ez a kedvezmény a jogi képviselővel eljáró felet is megillette. Előfordult azonban, hogy a keresetlevelet nem az elsőfokú hatóságnál, de nem is a perre hatáskörrel rendelkező illetékes bíróságnál nyújtották be. Ha többfokú eljárásban a felperes a másodfokú hatósághoz nyújtotta be a keresetlevelét, akkor az szabályszerű benyújtásnak nem minősült, ilyenkor a keresetindítási határidő megtartása szempontjából annak a napnak volt jelentősége, amely napon a keresetlevél az első fokon eljárt hatósághoz megérkezett. Ha ez 30 napon túli időpontra esett, akkor a keresetlevél elkésett. Ez gyakran előfordult, figyelemmel arra is, hogy a másodfokú szervet áttételi kötelezettség nem terhelte, így nem lehetett számon kérni rajta, hogy miért nem intézkedett haladéktalanul a keresetlevél megküldése érdekében. Ugyanez volt a helyzet a más, azaz nem az eljárásra jogosult közigazgatási és munkaügyi bíróságnál előterjesztett keresetlevél esetén is. Az az időpont számított az elkésettség szempontjából, amikor a keresetlevél megérkezett a hatáskörrel rendelkező illetékes bíróságra, illetve az elsőfokú bírósághoz.