A Kp. fenntartotta azt az alaptételt, miszerint közigazgatási perben a bíróság a közigazgatási szerv eljárásának és döntésének jogszerűségét vizsgálhatja. Az 1952-es Pp. 330. § (2) bekezdése szerint a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással kell benyújtani, a 339. § (1)–(2) bekezdései értelmében pedig a bíróság csak a jogszabálysértő határozatot helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg. A Kp. annyit finomít ezen, hogy a felperesnek a keresetlevélben a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmét kell megjelölnie [Kp. 37. § (1) bekezdés f) pont]. A jogszabálysértés helyett alkalmazott jogsérelem megfogalmazás azt a bírói gyakorlatban kialakult álláspontot fejezi ki, hogy a felperes a jogszabálysértést tételesen, a jogi norma pontos meghatározásával is megjelölheti, de elfogadható az is, ha körülírja, miért tartja jogszabálysértőnek a közigazgatási döntést. Ez utóbbi akkor felel meg a törvény rendelkezésének, ha a szövegszerű megfogalmazás alapján a bíróság kétséget kizáróan, egyértelműen be tudja azonosítani a kifogásolt jogszabálysértést. Viszont a közigazgatási határozatot általánosságban támadó kereset nem szab irányt a kereseti kérelemnek. Az ilyen kereset jogszerűként történő elfogadása kiüresítené azt a jogalkotói célt, miszerint a kereseti kérelmeket egy adott időpillanatban kívánja rögzíteni, gátat szabva a per indokolatlan elhúzásának (Kúria Kfv.IV.35.603/2015/4.). Hangsúlyozandó, hogy a hatóság által követett gyakorlat, vagy bizonyos belső szabályzatok, útmutatók nem minősülnek jogszabálynak, ezért az azoknak meg nem felelés nem teljesíti a jogszabálysértés megjelölésére vonatkozó törvényi feltételt.