Töretlen perjogi szabály, hogy a közigazgatás pert keresetlevéllel kell megindítani, és a közigazgatási bíróság a közigazgatási ügyben felmerült jogvitát kizárólag erre irányuló kérelem esetén bírálja el [Kp. 2. § (1) bekezdés]. Hangsúlyos továbbélő szabály, hogy a bíróság a kereseti kérelemhez kötve van [Kp. 2. § (4) bekezdés]. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet [Kp. 37. § (1) bekezdés g) pont]. Ez azt jelenti, hogy a felperesnek nemcsak a jogsérelmét kell megjelölnie, hanem azt is meg kell határoznia, hogy miként kéri a jogsérelmét orvosolni. A közigazgatási perben előterjeszthető kereseti kérelmeket a törvény taxatíve felsorolja [Kp. 38. § (1) bekezdés]. Fontos változás, hogy ez a kérelem is köti a bíróságot, így – a korábbi joggyakorlattól eltérően – a közigazgatási bíróság nem térhet át egyik kereseti kérelemről a másikra akkor sem, ha megítélése szerint a felperes igényéhez más kereseti kérelem jobban igazodna. A kereseti kérelmet a bíróság által hozható ítéletekre figyelemmel kell megjelölni, amelyek elnevezése és tartalma alapvetően megváltozott az 1952-es Pp.-hez képest. Az ingatlan-nyilvántartási perek várhatóan továbbra is aktus-felülvizsgálati perek lesznek, azaz a felperesek az ingatlanügyi hatóság döntését fogják támadni jogszerűségi szempontból. Ezért kereseti kérelemként jellemzően a Kp. 38. § (1) bekezdésében meghatározott hatályon kívül helyezés, megsemmisítés vagy megváltoztatás jelölhető meg, amelyekhez a Kp. 89. §, 90. § és 92. § kapcsolódik.