A Kp. 88. § (1) bekezdése a korábbi gyakorlatnak megfelelően szabályozza a kereset elutasításának eseteit. A bíróság először is azt vizsgálja, hogy fennáll-e a felperes kereshetőségi joga. Amint arról korábban már szó volt, a kereshetőségi jog alapvetően anyagi jogi kérdés, a felperesnek a vitában való anyagi jogi érdekeltségére vonatkozik, ezért a jogvita érdeme körében vizsgálandó. A keresetet el kell utasítani, ha a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme nem állapítható meg, azaz ha a felperesnek nincs kereshetőségi joga [Kp. 88. § (1) bekezdés b) pont]. Ha a felperesnek van kereshetőségi joga, akkor a bíróság a továbbiakban a hivatkozott eljárási jogszabálysértéseket vizsgálja. Amennyiben ugyanis az eljárási szabályszegés az ügy érdemére is kihatással van, akkor a többi jogsértés vizsgálata szükségtelen. Viszont a keresetet el kell utasítani, ha olyan eljárási szabályszegés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása nem volt [Kp. 88. § (1) bekezdés c) pont]. Mindig egyedileg, az adott ügy összes körülményének gondos mérlegelése alapján ítélhető meg, hogy a kereseti kérelem szempontjából mi minősül olyan eljárási szabályszegésnek, ami az ügy érdemi elbírálására kihatással van. Az irányadó joggyakorlat szerint a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása, illetve megsértése az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez akkor is, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával is ugyanazon közigazgatási döntést hozná meg a hatóság (Kúria Kfv.IV.37.936/2015/8.). Ha a felperesnek van kereshetőségi joga, és a hivatkozott eljárási jogsértés nem állapítható meg, vagy a megállapított eljárási szabályszegés az ügy érdemére nem hatott ki, akkor kell az anyagi jogi jogsérelmet vizsgálni. A bíróság a keresetet elutasítja, ha a kereset alaptalan [Kp. 88. § (1) bekezdés a) pont].