Egy konkrét ügyben a bíróság úgy értelmezte, hogy a Vht. 140. § (1) bekezdés nemcsak általánosságban írja elő a végrehajtó kötelezettségét a becsérték megállapítására, hanem konkrétan mind a beköltözhető, mind a lakott állapotban történő értékesítés esetére meg kell állapítani a becsértéket. Maga a megállapítás független attól, hogy az ingatlan ténylegesen beköltözhető-e vagy lakott, mindkét érték megállapítása kötelezettsége a végrehajtónak, és mindkét értéket közölnie kell a felekkel. Kizárólag az ingatlan-árverési hirdetmény az, amely lehetőséget ad annak megjelölésére, hogy a Vht. 140. § (3) bekezdésében foglalt lakott árverezésre irányadó szempontokat a végrehajtó feltüntesse. Ezt erősíti meg a Vht. 143. § (1) bekezdés e) pontja, amely kifejezetten rendelkezik arról, hogy a végrehajtó árverési hirdetményében meg kell határozni, hogy a végrehajtás alá vont, árveréssel érintett ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban kerül értékesítésre. A bíróság ezt figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy az adós kifogása idő előtti, az ingatlan lakottsága feltételeinek fennállását a végrehajtó majd az árverési hirdetmény elkészítésekor fogja vizsgálni. Ha valaki az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban való árverezését vitatja, azt az árverési hirdetmény elleni kifogásban terjesztheti elő (Miskolci Járásbíróság 0501.-1.Vh.450/2016/10.).