A kérelmet az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróságnál kell benyújtani, a bíróság végzéssel rendeli el az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését. Külön végrehajtható okiratot nem kell kiállítani. A törvény azt is kimondja, hogy – az általános szabályoktól eltérően – a végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Ha a kérelem megfelel a jogszabályi előírásoknak, a bíróság 5 munkanapon belül meghozza a kiürítésről szóló végzést, melyben arra hívja fel a végrehajtót, hogy a végrehajtási költségek előlegezését követő 3 munkanapon belül foganatosítsa a lakás kiürítését. Egy gyorsított eljárásról van tehát szó, ezért nagyon fontos, hogy pontosan meg legyen határozva, kit lehet önkényes beköltözőnek tekinteni. E körben igencsak nagy zavar mutatkozik a gyakorlatban. A legfontosabb, amit tisztázni kell, hogy a birtokos az elfoglalt lakás birtoklása, használata tekintetében rendelkezik-e valamilyen jogcímmel. Ha rendelkezik, vagy korábban rendelkezett jogcímmel, például bérlő, akinek felmondtak, önkényes beköltözésről nem lehet szó. Önkényes tehát az, akinek sem a beköltözést megelőzően, sem azt követően nem volt jogcíme az ingatlan használatára. Nem tartozik tehát ebbe a körbe a bérlő, akinek felmondtak, jogcíme megszűnt, de még nem költözött ki önként. A vele szembeni igényt perben lehet érvényesíteni, és a bíróság perben hozott kiköltözésre történő kötelezését a 8. pontban említett szabályok szerint végrehajtani. Abban az esetben azonban, ha a volt bérlő önként kiköltözik vagy végrehajtás útján kilakoltatják, majd ezt követően ismételten beköltözik ugyanabba az ingatlanba, már önkényes beköltözőnek minősül. Ennek indoka, hogy korábbi birtoklása megszűnt, az újabbra pedig nincs jogcíme.