0. Ha valamely igepár két aspektusát alapjelentésükben használjuk, erős oppozícióval van dolgunk. Amint láttuk, a perfektív és imperfektív igék közötti szemantikai különbség ebben az esetben a legmarkánsabb. Az aspektusok szembenállásának gyengülése nem más, mint szemantikai kiegyenlítődésük erősödése. E változásnak több fokozata lehetséges. A két aspektus neutralizálódásának nyilvánvaló formája, amikor múltbeli események elbeszélésekor a befejezett igét ugyanazon eseményekre vonatkoztatva jelen idejű (tehát folyamatos) alakkal cseréljük föl. Ez a praesens historicum pozíciója (terminológiai dublettjei: történeti jelen, elbeszélő jelen, narratív praesens), melynek segítségével triviális oppozíciót hozhatunk létre. Ennek a szembeállításnak az a lényege, hogy imperfektív szemlélettel is jelölhetjük ugyanazt az eseményt, mint amelyet eredetileg a perfektívvel jelöltünk. Mivel ilyenkor az aspektusok váltakozása azonos lexikai jelentésben történik, (Ju. Sz. Maszlov nyomán) a befejezett igének a folyamatossal való helyettesíthetőségét a szemléletpárság kritériumának is szokás tekinteni. Amíg tehát erős oppozícióban a szembenálló aspektusokat különböző tényállások jelölésére használjuk, addig itt a két aspektus ugyanazt a cselekvést jelöli. Pl. Он подошел ко мне и сказал… → Он подходит ко мне и говорит…