Kiefer Ferenc (szerk.)

Magyar nyelv


Az egyszerű mondat

Az egyszerű mondattal kapcsolatosan a 20. század kutatásai nyomán lehet néhány olyan megállapítást tenni, amelyek a változásokat mutatják az előző korszakhoz képest. Lényeges tényező a kutatásban, hogy a technika lehetővé teszi az intonáció egzakt vizsgálatát. Az intonáció az egyszerű mondat fontos része, a modalitás, a mondatfajták, az attitűdök és a mondattagolás jelölésének egyik eszköze. A mai beszélt nyelvi sztenderd egyik regisztrálható jelensége, jóllehet nem általános módosulás: a mondat végének intonációs változása (lebegtetés, emelkedő hanglejtés, nyomaték), kivált a kérdő mondatokban az ereszkedő hanglejtés módosulása. Az intonáció által biztosított attitűdjelölések az írott nyelvben nagyon sematikusan az írásjelekkel, valamint újabban az elektronikus szövegekben az emotikonokkal adhatók vissza. — A kutatások egyértelműsítik azt a tényt, hogy a mondathatárok vonatkozásában jelentősen eltér egymástól az írott és a beszélt nyelv, az utóbbit jellemzik a nem éles vagy nem meghatározható mondathatárok, a lezáratlan intonáció és a befejezetlen mondatszerkezetek, főképpen egyes beszélt nyelvi szövegtípusokban, mint például a spontán társalgás. — Már a 19. század is, de napjaink nyelvhasználata annál inkább jellemezhető a szövegek, szövegtípusok sokféleségével (lásd a 6. fejezetet is), amelyek növekvő számát többek között a multimédiás szövegek és a világháló újfajta szövegtípusai adják elsősorban az előző korszakhoz viszonyítva. — A mai nyelvben léteznek mondattani különbségek a nyelvjárások tekintetében is, amelyeket természetesen megelőztek történeti folyamatok. Az egyszerű mondatok vonatkozásában megállapítható, hogy a nyelvjárások mondatai egyszerűbb szerkezetűek, kevesebb bennük a szerkesztett mondatrész, tartalmazhatnak a sztenderdtől eltérő szórendi megoldásokat, és a modalitást is kifejezhetik a sztenderdtől eltérő lexikális elemek.

Magyar nyelv

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2006

ISBN: 978 963 058 324 4

A kötet fő célja, hogy összefoglaló tanulmányokban mutassa be a magyar nyelvre vonatkozó kutatások mai állását. A harmincnégy fejezet szerzői nemcsak új eredményeket közölnek, hanem bemutatják azokat az elméleti-módszertani újításokat is, amelyek a magyar nyelvtudományban - a nemzetközi nyelvtudománnyal teljes összhangban - az utóbbi évtizedekben végbementek.

A kötet négy részből áll. Az első tömb a nyelvi rendszer formai eszközökkel is megközelíthető legfontosabb területeit öleli fel - itt szerepel az alaktan, a hangtan, a mondattan, de itt kapott helyet a szövegtan, a szemantika és a pragmatika is. A második rész a nyelvtörténet korszakait, a magyar nyelvtudomány történetét tárgyalja. A harmadik fejezet a magyar nyelv neuro-, pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásival foglalkozik. Az utolsó rész az alkalmazott nyelvészet és a nyelvtudomány néhány határterületéről szól. Foglalkozik a beszéd zavaraival, a siketek jelnyelvével, a szaknyelv kérdéseivel, valamint az idegennyelv-tanulás és idegennyelv-oktatás problémáival.

Az Akadémiai Kézikönyvek sorozat legújabb darabja a legkorszerűbb összefoglalója mindannak, amit a XXI. század első évtizedében az érettségiző és felvételiző diákoknak, valamint a felsőoktatásban részt vevő tanulóknak tudniuk kell a sikeres vizsgákhoz a magyar nyelv témakörében.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-magyar-nyelv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave