Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


A trónöröklés nehézségei

A Vitéz-összeesküvés bukása után a királynak nem kellett tartania belső ellenállástól. Addig igyekezett minél több mágnást bevonni a kormányzatba, most kevesebb „koalíciós partner” is elég volt. 1458 és 1471 között 61,1471 és 1490 között csupán 38 személy viselt országos méltóságot. Többségük a régi arisztokráciához tartozott, „új emberei” kevés kivétellel kisebb súlyt képviseltek. A régi urakkal kesztyűs kézzel bánt, ellentétben a kortárs uralkodókkal, egyetlen lázadó urat sem végeztetett ki. (Köznemeseket annál inkább.) El akarta kerülni, hogy a mágnások egymás iránti szolidaritása szembefordítsa őket vele. A király az egyházat katonákat és pénzt juttató fejőstehénnek tekintette, a püspökségekkel és más javadalmakkal pedig hivatalnokait fizette. A főpapokkal nem volt olyan óvatos, mint a mágnásokkal. Uralkodása második felében több püspököt le is csukatott. Megszüntette több püspök örökös főispánságát is. A Szentszék a hetvenes évek végéig általában támogatta, később kevésbé. A nemesség ellenállását az országgyűléseken csendesítette le. A boroszlói hadjáratról hazatérve 1475-ben újra fejenként hívta össze a nemességet, sőt évek óta újra a városokat is, mivel az 1474-es török betörés és távolléte rontotta a közállapotokat, majd szentesítette a rendek által benyújtott törvényt.

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave