Mikes másik fontos művének, a Törökországi leveleknek167 némileg szerencsésebb utóélete volt, mint a Mulattságos napoknak. Mert ugyan szerzője életében ez sem jelenhetett meg, de 1794-ben a majdnem teljes szöveget (egy levél cenzurális törlésével) Kultsár István kiadta, s ezzel a mű nemcsak ismertté vált, hanem hatása is megindulhatott. Mindazonáltal már az első kiadásban megfigyelhető a szöveg erőteljes átértelmezése: hiszen hiába rendelkezik a mű egyértelműen saját címmel (Constantinapolyban groff P… E… irot leveli M… K…), egy egészen más implikációkat keltő címen épült be a magyar irodalom kánonába. Más jelei is vannak a sajátos olvasásmódok kialakulásának: kezdetben s aztán jódarabig szinte kizárólagosan a mű dokumentumként való felfogását lehet megfigyelni, azaz a Rodostóban keletkezett, 207 darabból álló levélgyűjtemény mint II. Rákóczi Ferenc törökországi száműzetésének és halálának hiteles rögzítése nyert méltatást. Ehhez kapcsolódott az a vita is, amely sokáig meghatározta a Törökországi levelek körüli diskurzust: hogy tudniillik létezett-e valóban a levelek címzettjeként az eredeti címben megnevezett grófnő, P. E.? A levelek misszilis levélként való felfogása ugyanis jól harmonizált a dokumentatív hitel feltételezésével – még akkor is, ha a kézirat egységes tisztázat mivolta némileg bonyolultabbá is látszott tenni a kérdést, hiszen akkor arra is választ kellett adni, az elküldöttnek tételezett leveleket Mikes mikor s miért másolta egybe. A titokzatos grófnő kilétének feltárását célzó történeti kutatások nem kielégítő mivolta – mondhatni: kudarca – után a Törökországi levelek értékelésében az a komparatív jellegű érvelés hozott gyökeresen új elemet, amely a kritikai kiadást is elkészítő Hopp Lajos kutatásai révén épült ki.