Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Arany János és kortársai (Az abszolutizmus kora)

A világosi fegyverletétel után a magyar irodalomban kevésbé a poétikai formák, mint az olvasói szokások és a professzionális irodalomértés átalakulása következett be. Egyfelől létrejött egy olvasási mód, mely érzékelhetően csak a nemzeti bárd szerepét tartotta elképzelhetőnek a költészet számára, s még a más szerepekben megfogalmazott lírai darabokat is a magyar nemzeti sorskérdéseket tárgyaló allegóriaként olvasta. Úgy látszik, hogy bizonyos politikai körülmények között felerősödnek a költészet közösségi feladatai, s az 1850-es években ez olyannyira erősnek bizonyult, hogy szinte minden más lírai megszólalási formát kiiktatott. Jellemző, hogy ekkoriban a kritika éles kereszttüzébe kerültek a petőfieskedők, mivel nem Petőfi bárdszerepét utánozták, hanem népköltői imázsát követték, miközben részint a költő korai halála miatt, részint cenzurális okokból Petőfi bárdköltőként írott versei csak igen korlátozottan voltak hozzáférhetőek az olvasóközönség számára. A bárdköltői szerep soha nem látott felértékelődése az olvasói szokásokat az allegorikus olvasás felé terelte, s ennek párhuzamaként az allegória mint poétikai forma is igen elterjedt. E változás azonban jobbára a kritikai gyakorlatban és a professzionális irodalomolvasásban jelentkezett, az olvasói szokások – bár pontos képet azokról nemigen alkothatunk, de a kiadott kötetek mennyiségéből és mine-műségéből kikövetkeztethetően – nem feltétlenül mutatják azt: a század második felének versolvasói továbbra is előszeretettel fogyasztották a korábbi hagyományok nyelvén megszólaló lírai darabokat (így igen népszerűek a biedermeier szerelmi költészet darabjai, illetve a petőfieskedők népies hangja). S végezetül több irodalomtörténeti konstrukció – talán nem függetlenül a hegeli esztétikának a művészet végét bejelentő tézisétől – a líra hanyatlását konstatálta (Toldy Ferenc már Vörösmarty után, Gyulai Pál majd csak Arannyal bezárólag). E jelenségeket nem magyarázhatjuk pusztán politikai okokkal. Az ötvenes években szerte Európában megfigyelhető volt a nagy műfaji rendszerek átértékelése, s a 19. század első felében kidolgozott lírai szerepminták leértékelődése. Ez egyfelől a metafizikus költészet transzcendencia iránti vonzalmának elvetését jelentette, másfelől az énformálás nyelvi meghatározottságának elbizonytalanodását. Ily módon az alanyi beszéd korábbi formái részint az allegorézis politikai irányába, részint egy újfajta, a lírai ént háttérbe vonó lírai megszólalás irányába, részint – mégiscsak megőrizvén valamit a művészet transzcendenst közvetítő funkciójából – a műnemeket átszelő ballada irányába mozdultak el (lásd Szajbély Mihály 1997a).

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave