Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


A prózaepika

A prózaepikai műfajok kanonikus rangra emelkedése a 19. század folyamán látványosan és kétséget kizáróan végbement. E folyamat több hatótényező és több poétikai, műfajtipológiai dilemma mentén érthető meg. A prózaepikának a hagyományos, az antikvitásból örökölt műfaji rendszerekben nem volt meg a rendszertani helye, s hosszú ideig az egyre népszerűbbé váló regények és a sajtó széles körűvé válásával megjelenő kisepikai műfajok nem is váltak a poétikai törekvések elsőrendű céljává, s így annak darabjai az irodalom népszerű, ám kevéssé reflektált területein jelenhettek meg. A 18. században az olvasáskultúra átalakulása hozott döntő fordulatot e téren, hiszen a regény volt az a műfaj, mely igen széles olvasóközönséghez eljuthatott, s ily módon komoly eszközt is jelenthetett a közboldogságot a kultúra révén elérni kívánó művelődési programok számára. A 19. század első évtizedei után az eposz nemzeti identitást konstruáló műfaji szerepe egyre inkább a háttérbe szorult, s bár ilyen jellegű epikus kísérletek még a 19. század derekán is megjelentek, e feladatot részint a regényirodalom, részint az intézményesülő történeti tudományok (a történelem, az irodalomtudomány, a művészettörténet és részint a történeti nyelvészet) vették át (erről lásd Dávidházi Péter 2004: 357–538). Mindeközben természetesen a prózaepika olvasótábora egyre gyarapodott, így a bizonytalan anyagiakat biztosító költészettel szemben egyre inkább a regényírás tűnt stabil megélhetési formának. Ehhez járult még a 19. század második felében, elsősorban a szabadságharc leverése után, a líra nemzetképviseleti szerepének lassú elbizonytalanodása, minek következtében rövid időre ugyan, de a regény, elsősorban a történelmi regény vált e szerep vezető műfajává. S végezetül a század végére éppen a prózaepikai műfajok bizonyultak alkalmasnak arra, hogy a modernitás bizonyos kérdéseit (a pszichologizmus, a naturalizmus stb.) a művészet is birtokába vegye: e folyamat részeként alakultak ki a modern elbeszélői formák, s a prózaepika nyelve képessé lett különböző tudatformák összetettségének érzékeltetésére is.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave