Az itáliai humanista műveltség közép-európai terjedését Vergerio mellett elsősorban Aeneas Sylvius Piccolomini, III. Frigyes császár tanácsosa és diplomatája mozdította elő, de már Giovanni de Dominis, Vitéz János olasz származású elődje a váradi püspöki székben is szoros kapcsolatot ápolt a kor leghíresebb itáliai humanistáival, Ambrogio Traversarival vagy Geórgiosz Trapezuntiosszal. Aeneas Sylvius körül III. Frigyes kancelláriáján gyorsan kialakult egy kisebb német humanista kör, akik megpróbálták utánozni mesterüket és az itáliai humanizmus kedvelt műfajait (pl. a dialógust). Ehhez hasonló lehetett részben a magyarokkal állandó kapcsolatban álló Aeneas Sylvius, részben pedig a magyarországi itáliaiak (Vergerio és De Dominis) szerepe a humanizmus itthoni indulásában. Vitéz János (1408 k. – 1472; saját korában általában csak Zrednai Jánosnak nevezték), mint Zsigmond király kancelláriáján dolgozó jegyző, majd I. Albert alatt immár főjegyző, bizonyosan kapcsolatba került a nemzetközi kapcsolatokat szervező és bonyolító olasz humanistákkal, az általuk terjesztett és megkövetelt stílusideálok pedig kényszerítő mintaként hathattak Vitézre. I. Ulászló uralkodása alatt már ő fogalmazta a pápához és a többi keresztény uralkodóhoz írt propagandaleveleket, melyek Hunyadi János harctéri sikereiről számoltak be, és hogy ezek ne váljanak az itáliai humanisták gúnyolódásának martalékává, egyértelműen szükség volt arra, hogy a királyi főjegyző megpróbálja utánozni az új szónoki és levélstílust.27