Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


A szimbolikus történelmi tragédia kísérlete (Herczeg Ferenc: Bizánc)

Herczeg Ferenc 1904-ben bemutatott Bizánca252 egy sajátos tárgytörténeti sorozat tagjaként is felfogható: a város 1453-as eleste ugyanis Bolyai Farkas és Kisfaludy Károly már elemzett drámáinak is a hátterét képezi, mi több, e két utóbbi művet a Mohamed és Irene szerelme köré épülő anekdotaszüzsé feldolgozása is összeköti (lásd 425–426. o.), s Herczeg darabjának is van egy Iréne nevű szereplője, Konstantin felesége, a császárné. Csakhogy Herczeg színműve az előzményekhez képest alapvetően más dramaturgiával dolgozik. A három felvonás végig azonos helyszínen játszódik, egy erősen szimbolikus térben, a bizánci császár hatalmát reprezentáló trónteremben. Az egyetlen helyszín kedvez annak a tablóképszerű szerkesztésmódnak, amely a hatalom birtoklásának, majd elvesztésének folyamatát van hivatva megjeleníteni – ugyanakkor pedig éppen koncentráltsága folytán minden külső eseménynek, így magának a végzetes ostromnak is csak áttételesen, a szereplők szólamai révén van lehetősége a színpad előterébe kerülni. S mivel a bizánci udvar világa az etikett és a megszépítő eufemizmus közegének mutatkozik – Konstantin császár rádöbbenése teljes magányára éppen ezért lehet a maga számára katartikus élmény –, az egymástól alapvetően eltérő szereplői kijelentések miatt jó darabig teljesen megítélhetetlennek bizonyul, hogy mi is történik voltaképpen a városban. A valóságot csupán azok az elemek hordozzák baljósan, amelyek idegenek a szertartásosság világától: a sebesült genovai zsoldos, Matteo behozatala majd halála a trónteremben, a két török követ felbukkanása és ultimátuma vagy éppen a köznép betódulása. Mindez azonban egészen az utolsó jelenetig nem látszik végzetesnek vagy visszafordíthatatlannak. Herczeg darabjában Bizánc pusztulása saját belső szétesése miatt következik be: az udvari intrikák, árulások, színlelések kicsinyes játékai a darab szereplői elől elfedik a külső veszélyt, amely egyébként fel sem bukkan teljes nagyságában a színpadon megjelenített helyszínen. Ami látszik, az éppen ez a folyamat, pontosabban az, ahogyan a pusztulással egyedül szembeszálló császár szembesül saját udvarának és népének erkölcsi széthullásával. Az, hogy az ostromot vezető szultán, Mohamed nem is lép föl szereplőként a darabban, személyének szimbolikus karaktert kölcsönöz: a végzet beteljesítőjeként közeledik, s ennyiben nem is lesz megismerhető, mi több, emberi mivolta is kérdésnek bizonyul. Irénének a tizenegyedik jelenetben elmondott álma szerint egy sárkány kerül majd a Hágia Szófia templom tetejére, a keresztnek a helyére – ezt az álmot az udvarhölgy Zenóbia a kereszténység pusztulásaként értelmezi ugyan, s ennyiben a sárkány alakja Mohamed megjelenési formájaként is felfogható, ám szerinte mindez Mohamed és Iréne szerelmét is előrevetíti. Az utalás azért igen figyelemre méltó, mert a Mohamedhez nőként, feleségként is átpártolni akaró Iréne felvillantása a Bolyai és Kisfaludy drámájában megjelenő alapszituációra játszik rá – miközben Iréne ezen terve meghiúsul, létre sem jön tehát a korábbi magyar irodalmi hagyományból ismerős helyzet, hiszen Bizánc pusztulása a maga totalitásában következik be. Zenóbia tévesnek bizonyuló álomértelmezése pedig a szereplői szólamok megbízhatatlanságát erősíti meg utólagosan is.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave