Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Kosztolányi Dezső

Kosztolányi elbeszélésmódjának kialakulására a korszak irányzatai közül elsősorban az esztétizmus és a lélektani érdeklődés gyakorolt ösztönző hatást. Részben ennek tudható be, hogy epikus műveiben az irodalmi önreflexió és a személyiség belső világának megjelenítése rendszerint együtt jelentkezik. Kosztolányi esztétizmusáról ugyanakkor csak sajátos értelemben beszélhetünk, hiszen epikus művei többnyire nem helyezik előtérbe a dekorativitás látványos eljárásait, illetve nem hangsúlyozzák saját artisztikus voltukat. A stilizáltsággal szemben sokkal inkább a köznyelvhez igazodó nyelvi eszmény jellemzi prózáját. Mondatszerkesztése, szóhasználata általában nem törekszik a különlegesség érzetének felkeltésére, s a metaforák, hasonlatok előfordulásának gyakorisága sem mozdítja látványosan epikai nyelvét a „lírai próza” felé. Ez a gazdaságosságra törekvő arányérzék a korszak talán legkiválóbb stilisztájává teszi Kosztolányit. Szövegeinek ebben az értelemben vett nyelvi perfekcionizmusa, a kidolgozás visszafogott eleganciája ugyanakkor visszautal az esztétizmus irodalomfelfogására. Másrészt a szövegekben rövid szakaszok erejéig sokszor kifejezetten előtérbe kerül a narrátor különleges, sokszor játékos nyelvi invenciója. Végül az a sajátos pozíció sem független az esztétista hagyománytól, melyet Kosztolányi elbeszélő művei az irodalomnak tulajdonítanak. A művészet ebben az összefüggésben gyakran olyan területként értelmeződik, amely bizonyos értelemben képes időlegesen kivonni magát az emberi lét általános törvényei alól. Egyfajta létteljességet nyújthat a korlátozott emberi létező számára, aki e fiktív, teremtett világ keretei között átélheti a csak vágyaiban létező abszolútat. Ez a megközelítésmód bizonyos mértékig metafizikai jelleget kölcsönöz az irodalomnak, ami ugyancsak e művészetértelmezés esztétista gyökereire utal. Kosztolányi prózája persze nem mindig mozgósítja ezt a kontextust, de még azok a szövegek is fenntartják a művészet kiemelt pozícióját, melyek nem tartalmaznak ilyen utalásokat. Ez részben azzal magyarázható, hogy a szövegek irodalomértelmezése a művészetet a lét felé forduló figyelem, az élet végső kérdéseit kutató emberi beállítódás legautentikusabb formájaként fogja föl.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave