Jóllehet Hajas Tibor 1946-ban, majdnem húsz évvel később született Erdély Miklósnál, alkotói pályájuk mégis hasonló rajzolatú, hasonló problémákra hasonló válaszokat adtak, ami valószínűleg a magyarországi neoavantgárd művészet történetének bizonyos törvényszerűségeire utal. Életművének forrásai viszonylag jól hozzáférhetőek, hiszen halálának 25. évfordulójára, 2005-ben a Ludwig Múzeum reprezentatív kiállítást szervezett vizuális alkotásaiból, versei és egyéb írásai pedig ugyancsak 2005-ben jelentek meg az Enciklopédia Kiadó gondozásában. A szövegekről vele kapcsolatban is elmondható, hogy a képi és hangzó anyagtól elszakítva kevéssé nyújtanak hiteles képet. Bizonyos következtetések levonására mégis alkalmasak. Leginkább arra, hogy amíg a 70-es évek közepéig Hajas számára is főként a strukturalizmus, a wittgensteini nyelvfilozófia analitikus gondolkodása és a szemiológia biztosította azt a szemléleti keretet, amelyben a különböző szövegtípusokhoz sorolható munkái létrejöttek. A nyelvi rendszer szemiózisának elégtelen, hibákkal teli, alogikus működésének tapasztalatai a nyelv szövegszerű, ahumán, szerzőtől független keletkezésének újszerű belátásaihoz vezetik. Írásait, hangütésüket kezdettől fogva erőteljes nonkonformizmus jellemzi, ami a Kádár-korszak első nyilvánossága számára éppen annyira elfogadhatatlan volt, mint amennyire elfogadhatatlannak érezte a fiatal szerző azokat a kompromisszumokat, amelyekre a hivatalos megjelenéshez szükség lett volna. Hajast, akit akkoriban még Frankl Tibornak hívtak, egy kirakatper vádlottjaként tényleges börtönbüntetésre ítélték. Életművében a 70-es évek közepén hasonló fordulat következett be, mint Erdély Miklóséban. Ekkoriban felbomlóban volt az az underground ellenkultúra, amely a 60-as évek közepe óta Budapesten kialakult. Szereplői közül többen emigrációba kényszerültek, mások fiatalon meghaltak. Ugyanakkor Magyarországon is ismertté váltak a nyugati ellenkultúra olyan nagy hatású alkotói, mint Andy Warhol, Josef Beuys vagy David Bowie. Először Hajas is a szemiotikai rendszerek társadalmiasulásának problémáival kezdett foglalkozni, ami többek között a hagyományos vers visszaszorulásához vezetett nála, a kelet-európai fogyasztói társadalom legkorábbi jelentkezésének kontextusában is érzékelvén annak mediális elégtelenségét. A történeti avantgárd és a neoavantgárd itthon maradt alkotóinak helyzete között óriási különbséget jelentett, hogy az utóbbiak a két világrendszer szembenállása miatt nem válhattak a nyugat-európai kulturális piac bedolgozójává, és a hatalom repressziói folytán Magyarországon is elfogyott körülöttük a tér. Ebben a szabadsághiányos helyzetben Hajas érdeklődése – Hamvas Béla hatására is – az ezotéria, a spiritualizmus és az okkult tapasztalatok felé fordult.