A szóbeliségből az írásbeliségbe való lassú átmenet mintegy kétszáz évet vehetett igénybe Magyarországon: valószínűleg nem csak a tatárjárás okozta hatalmas pusztítás miatt ismerünk Anonymus kora (1200 körül) előttről csak elenyésző számú Magyarországon keletkezett irodalmi művet és szerzőt.5 Az egyik első ezek közül a Szent István királynak tulajdonított Intelmek (1031, Imre herceg halála előtt; legkorábbi kézirata csak a 15. század második feléből maradt fenn), amelyben az uralkodó tíz parancsolatban foglalja össze a jó uralkodás és a helyes élet szabályait. A király feladata, hogy az Isten ráhagyott hatalmánál fogva kormányozza a földi dolgokat, és megőrizze az egyházi és a világi szféra ideális kapcsolatát. A szöveg elsősorban a Bibliából meríti inspirációját, az Ó- és Újszövetséget egyaránt használja. Emellett más forrásokat is felhasznált a szerző (Szent Athanasius), és Róma alapításának legendájára, Aeneas Itáliába érkezésére is hivatkozik, ami Vergilius Aeneise ismeretének biztos jele, a felsorolt keresztény királyi erények pedig megtalálhatók a kora középkori királytükrökben, de a 11. században népszerű rímes prózában írt szöveg a maga nemében egyedülálló, nem ismerjük közelebbi tipológiai párhuzamát.