Pléh Csaba, Lukács Ágnes (szerk.)

Pszicholingvisztika


Az életkor szerepe: a kritikus periódus hipotézise

Az életkor és a nyelvtanulás hatékonysága közötti összefüggésre a legközismertebb magyarázat a Lenneberg (1967) nevéhez fűződő kritikusperiódus-hipotézis (critical period hypothesis; CPH). A CPH szerint a pubertással egy időben a gyermek elveszíti a képességét arra, hogy egy nyelvet automatikusan, pusztán a nyelvi inputra támaszkodva anyanyelvi szinten elsajátítson. Tehát a nyelvelsajátítás kritikus periódusa a pubertással lezárul: ezután a nyelvtanulás tudatos erőfeszítést igényel és nem eredményezhet anyanyelvi szintű kompetenciát. Lenneberg szerint a nyelvelsajátítás egy velünk született biológiai menetrend szerint halad. Erre utal, hogy nyelvelsajátításnak számos közös vonása van olyan biológiailag kódolt folyamatokkal, mint pl. a járás elsajátítása. Mindenekelőtt, az anyanyelv elsajátítása is elkerülhetetlen folyamat, tehát az anyanyelvét minden fiziológiailag és mentálisan egészséges gyermek elsajátítja, leszámítva azokat a ritka eseteket, amikor a gyermek mindennemű nyelvi ingertől elzártan nevelkedik. Szintén biológiai alapú folyamatra utal, hogy az anyanyelv fejlődése univerzálisan érvényes fázisokra bontható: az egyszavas közlések korszaka egyéves kor körül, a szókincs robbanásszerű bővülése és a kétszavas mondatok megjelenése a második év során, a nyelvtani morfémák és az összetettebb szintaktikai struktúrák megjelenése a harmadik évben és lényegében a teljes grammatikai rendszer elsajátítása az ötödik életév végére.

Pszicholingvisztika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 059 499 8

Az pszicholingvisztika a nyelv használatának, megértésének és elsajátításának mentális folyamatait, a használók értelmi, érzelmi és társas működéseit érintő mechanizmusait vizsgálja. Interdiszciplináris terület, amelynek gyökerei a nyelvészetben és a pszichológiában lelhetők fel. Fél évszázada létezik komolyabb formában, vagyis viszonylag fiatal, ám az elmúlt évtizedekben - az ihletését adó területek, vagyis a nyelvészet, a pszichológia és az idegtudomány elméleti és technikai változásainak, továbbá a nyelv használatát és vizsgálatának lehetőségeit is érintő, gyorsan változó műszaki-informatikai környezetnek köszönhetően - sokrétűen fejlődött.

A Magyar pszicholingvisztikai kézikönyv hiányt pótol a hazai felsőoktatásban, az első próbálkozás arra, hogy teljesen megfeleljen a nyelvre érvényesített interdiszciplináris szemléletnek. Egyszerre jellemző rá a bölcsészeti, a társadalomtudományi és a természettudományos szemlélet alkalmazása, módszerei közé tartozik a megfigyelés, a kísérletezés, és időnként a tömeges adatok elemzése egyaránt.

Könyvünk oktatási anyagként szolgál a felsőbb éves pszichológus, nyelvész, gyógypedagógus, medikus diákok számára, ugyanakkor legalább egy évtizedig érvényes összefoglaló és kiindulási irodalom lehet a kutatóknak is. Őszintén reméljük, hogy a kézikönyv alapvető tananyag lesz nyelvészeti és pszichológiai mesterképzésekben, doktori programokban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-lukacs-pszicholingvisztika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave