A munkavégzésre előírt idő, amely alatt általában a munkavállalót munkavégzési, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség terheli. A munkaidő az előírt munkakezdési időponttól a befejezési időpontig terjed. A munkaidő időtartamába be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. A munkavállaló számára a munkavégzésre előírt időtartam akkor is munkaidőnek számít, ha ez alatt ténylegesen nem végez munkát, csak a munkavégzésre készen áll. Ennek megfelelően része a munkaidőnek az állásidő, amely alatt a munkáltató nem látja el, illetve nem tudja ellátni munkával a munkavállalót, a munkavégzés a munkáltató érdekkörében felmerült okból szünetel. Munkaidőnek számít a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében a készenlét ideje, ha a munkakör jellegéből adódóan a feladatok ellátása nem jelent folyamatos munkavégzést, azt rendszeresen megszakítják olyan időszakok, amikor a munkavállaló csak készen áll, várakozik a következő feladatra. A munkaidőbe be-számít továbbá a munka sajátosságai miatt a munkavégzés során előírt megszakítások (pl. technológiai rövid szünetek) ideje.