Az erről intézkedő 1920. évi rendelkezések értelmében az ítélethozatal titkos formában történt. A bűnösség megállapításához a bíróság legalább nyolc tagjának szavazatára volt szükség, szavazategyenlőség esetén a vádlottra kedvezőbb döntési alternatíva vált határozattá. A bíróság ítélete – mely mind „ténykérdésben”, mind a büntetés kérdésében rendelkezett – „végérvényes” volt. A döntéssel szemben az elítéltnek fellebbezési joga nem volt, és a felelősségre vonás kijátszásának elkerülése érdekében az elítélt miniszter – az 1848. évi szabályozásnak megfelelően326 – csak törvény által részesülhetett kegyelemben.327 Az 1920. évi X. törvénycikk az ítélkezés kapcsán külön rögzítette az arányosság követelményét a miniszter bűnössége és az általa elkövetett cselekmény súlya tekintetében. A bíróság a büntetési nemek vonatkozásában pedig kizárólag olyat alkalmazhatott, amely a hatályos hazai törvényekben ismert volt. Mindemellett kiemelte a szabályozás a pénzbüntetés – mint jogkövetkezmény – más büntetések melletti kiszabásának, valamint súlyos alkotmánysértés elkövetése esetén egyéb, más törvényekben328 foglalt büntetések – így pl. általános vagyonelkobzás vagy zárlat – alkalmazásának lehetőségét.