Alkotmányunk a politikai átmenet időszakát követően kifejezetten nem intézményesítette a miniszterek speciális jogi felelősségét, csupán – a szocialista időszakhoz hasonlóan – a kormánytagok (és az államtitkárok) felelősségre vonásának módjával kapcsolatban rendelkezett továbbra is külön törvény megalkotásának szükségességéről [39. § (2) bek.]. (Az alkotmánymódosítás „következetlenségét” mutatja e tekintetben az, hogy az alkotmányos felhatalmazás változatlanul, az 1989 előtti szabályozáshoz hasonlóan a kormánytagok felelősségre vonásának törvényi szintű rögzítését az államtitkárokkal együttesen rendelte el. Márpedig a rendszerváltozás időszakától kezdődően a miniszterek és államtitkárok quasi egyenrangúsága megszűnt, a jog ez utóbbiakat egyértelműen az államigazgatás vezetői funkcionáriusaiként tartja nyilván. A felelősségre vonás szabályainak ilyen formában történt meghatározása ugyanakkor a jogalkotó azon álláspontját is tükrözheti, miszerint a kormány tagjainak „jogi” felelőssége a továbbiakban a közhivatalnokok felelősségével essen egy elbírálás alá.) Az Alkotmány rendelkezéseit „érdemben” végrehajtó törvény hiányában a miniszteri felelősség az ezredforduló tájékán – mintegy a szocialista időszak felfogásának továbbéléseként – nem érvényesült alkotmányos jogi felelősségként, hanem az a különböző jogágak felelősségi elemeinek a kormány tagjaira történő alkalmazását jelentette. Lényegében változatlan álláspontot tükröz a tárgykörben Magyarország 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvénye azzal, hogy már a felelősségre vonást szabályozó külön törvény megalkotására vonatkozó kifejezett rendelkezések is elmaradtak a dokumentumból. Mindez a miniszteri felelősség hazai polgári előzményeinek ismeretében bizonyul elgondolkodtatónak, különösen pedig akkor, amikor az Alaptörvény többször is utal történeti alkotmányunk vívmányainak tiszteletben tartására [Nemzeti hitvallás, R) cikk]. De meglepőnek tűnhet az alkotmányozó ilyen irányú felfogása annak tudatában is, hogy pl. a köztársasági elnök esetében az Alaptörvény a 13. cikkében kifejezetten rögzíti (de még az Alkotmány a 31/A. és 32. §-aiban is szabályozta) a közhatalom gyakorlójának alkotmányos jogi felelősségét.