Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Preferenciális viszonyok

Az Európai Közösség legelőször dél-európai (mediterrán) országokkal kötött társulási szerződéseket. Az 1961-ben született görög és az 1963. évi török társulási szerződés kimondott célja a teljes jogú tagság előkészítése volt. A RSz. 237. cikke szerint politikai szempontból tulajdonképpen mindkét ország azonnal kérhette volna a csatlakozását a Közösséghez, erre azonban gazdaságuk fejlettségi szintjét tekintve akkor még nem voltak felkészülve. Ezt támasztja alá a társulási szerződésben megállapított, meglehetősen hosszú átmeneti időszak is. Görögország végül a társulási szerződés megkötésétől számított húsz év múltán, 1981. január 1-jével vált az Európai Közösség tag jává. Törökország a társulást létesítő Ankarai Szerződés megkötése után huszonnégy évvel, 1987-ben kérelmezte az Európai Közösséghez való csatlakozását, erre azonban csupán 1999-ben kapott – bizonyos feltételekhez kötött – pozitív választ, és 2005-ben kezdhette meg a csatlakozási tárgyalásokat. Közbeeső megoldásként Törökország 1995-ben belépett az Európai Közösség vámuniójába. Megjegyzendő, hogy a dél-európai társulási szerződésekben célként kitűzött vámunió létesítése nem csupán vámtechnikai kérdés. A közös külső vámtarifa kezelése ugyanis automatikusan maga után vonja a közös kereskedelempolitikában való részvételt, aminek a külső partnerekkel kötött kereskedelmi tárgyú megállapodások is részei. Ezen felül a vámunió külső határain beszedett vámok közös kezelése elvezet a közös költségvetéshez. Mindebből már következnék bizonyos döntések közös meghozatalának szükségessége. Habár a vámunióba való belépés óhatatlanul maga után vonja az EU-tagságnak ha nem is valamennyi, de több fontos kellékét, ez a fejlődés az EU–török kapcsolatokban nem következett be. A teljes jogú tagságnak feltétele az összes integrációs eredménynek, vagyis az Unió teljes joganyagának a maradéktalan elfogadása.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave