Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


A bővítés finanszírozása

A tárgyalási folyamat elindításával párhuzamosan az Unió foglalkozott a nagyarányú bővítés belső feltételeinek kidolgozásával is. E tekintetben kiemelkedő jelentőségű volt az 1999. első félévi német elnökség, különösen az 1999. március 24–25-i, rendkívüli berlini csúcsértekezlet szerepe. Berlinben parázs viták eredményeként, a Bizottság eredeti javaslatához képest sok tekintetben módosított formában hagyták jóvá az „Agenda 2000” dokumentumot. A legfontosabb vitapontok a 2000–2006 időszakra vonatkozó költségvetés sarokszámai, valamint a strukturális alapok és a közös agrárpolitika reformjának fő irányai voltak. A költségvetés kérdéseiben egyebek mellett azért sikerült egyezségre jutni, mert Németország, mint az Európai Unió fő finanszírozója, a soros elnökség pozíciójából nem tudta és nem is akarta a saját érdekeit érvényesíteni. Az akkor fél éve kormányzó Gerhard Schröder kancellárt az ellenzéke nagy nyomás alatt tartotta az Európai Unió költségvetéséhez való német hozzájárulás jelentős csökkentése céljából. Ez a törekvés nem volt idegen a kormányzat szándékaitól sem, azonban az adott helyzetben a német EU-elnökség az Unió további fejlődésének megalapozását a nemzeti érdekek fölé helyezte, és a berlini csúcson hatékony elnökként a kompromisszum kikovácsolásán munkálkodott. Ennek szükségképpen áldozatul esett az EU-költségvetéshez való német nettó hozzájárulás csökkentése. Ugyanez az önzetlenség nem mondható el például Franciaországról, amely a közös agrárpolitika jövőjéről folytatott vitában körömszakadtáig védte megszerzett jogait és előnyeit.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave