Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


A további bővítés kérdései

Az Unió kormányozhatóságának kérdőjelei, a finanszírozhatóság és versenyképesség korlátai elvezettek egy újabb válsággóchoz, nevezetesen az Európai Unió további bővíthetőségének kérdéséhez. Magyarország EU-tagságának kezdetén már küszöbön állt Románia és Bulgária belépése, megkezdte a tárgyalásokat Horvátország és Törökország, a tagság elvi ígérete lebegett a Nyugat-Balkán államai előtt.662 Gyakorlatilag az egységes belső piac és a schengeni rendszer részét képezte Svájc, Norvégia és Izland, esetleges csatlakozásuk az Unióhoz csupán a saját elhatározásukon múlik. Hosszabb távon a poszt-szovjet térség egyes európai államai is szeretnék szorosabbra fűzni kapcsolataikat az EU-val, sőt a csatlakozást is céljuknak tekintik. A korábbi bővítések nem rázták meg az EU-t, egyszerre legfeljebb négy ország tárgyalt és maximum három lépett be a szervezetbe, de még a 2004-es, tízes felvétel sem tette igazán próbára az Unió teherbíró képességét. Ám a török EU-csatlakozás várható hatásainak prognosztizálása arra inti az Unió döntéshozóit, hogy szakadjanak el végre a „koppenhágai illúziótól”. Ennek lényege az, hogy az Európai Unió csupán feltételeket támaszt, a csatlakozás a jelentkező ország felkészültségén múlik: ha politikai berendezkedése emlékeztet a parlamenti demokrácia alapkövetelményeire, az emberi jogokat formálisan tiszteletben tartja, piacának szabályozottsága és intézményrendszere konvergál az Unió belső rendszeréhez, akkor tárgyalások kezdhetők vele a csatlakozásról. E tárgyalások fő célja a teljes uniós jogrend átültetése. Azonban a folyamatos bővítéseket nem lehet egyenként és csupán a jelöltek szemszögéből mérlegelni, mivel az Unió növekvő belső perifériája éppen a keleti bővítés következtében új minőséget és sajátos érdekpólust képvisel.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave