Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Az általános rendelkezésekre alapított hatáskör

A RSz. 235. cikkét „gumiklauzulának” is nevezték: ez a cikk az általános és záró rendelkezések között található, és kifejezett célja az volt, hogy szükség esetén megteremtse a hiányzó közösségi hatáskört, ha erre a közös piac valamely céljának megvalósítása érdekében szükség lenne. Ez a rendelkezés a Közösség külkapcsolataiban is fontos funkciót töltött be, amennyiben nemzetközi szerződések tárgykörének kiterjesztését elősegítő, kiegészítő jogalap vált belőle. Habár a RSz. 235. cikke a közösségi hatáskör kiterjesztését szolgáló eszköznek tűnhet, ezen a jogalapon az alkalmazására vonatkozó döntéshozatal során mégis a tagállamok vannak erős pozícióban. A maastrichti EUSz. megkötése előtt a RSz. 235. cikkére alapozták például a környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat.121 Az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés életbelépésével azonban a környezetvédelmi megállapodások már saját jogalapjukon megköthetők voltak [EKSz. 174. cikk (4) bekezdés]. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot létrehozó megállapodás is példa a szükséges hatáskör rugalmas megteremtésére.122 Úgyszintén a RSz. 235. cikke volt az alapja az Európai Emberjogi Konvencióhoz (ECHR) való közösségi szintű csatlakozás megakadályozásának (amelyet más összefüggésben már említettünk).123 Az alapszerződés ugyancsak specifikus jogharmonizációs célokat tartalmaz a közös piac megteremtésével kapcsolatban (EUMSz. 114. cikk). Ha az ilyen rendelkezések bármelyikének jogalapján az Európai Unió közös szabályokat alkot, akkor az ERTA-elvvel összhangban az adott területen egyidejűleg külső hatáskörre tesz szert. Ha ezek a szabályok csupán „minimális szabályozást” jelentenek, akkor a tagállamok maguknál tarthatnak bizonyos külső hatáskört is.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave