Mint minden racionálisan építkező külpolitikai koncepcióban, az Európai Unió globális stratégiájában is a biztonság áll az első helyen. A veszélyforrások közül a stratégia nevesíti a terrorizmust, a hibrid fenyegetéseket, az éghajlatváltozást, a gazdasági és energiaellátási bizonytalansági tényezőket. Leszögezi, hogy Európa biztonságának záloga a NATO, amelyet túlnyomórészt európai államok alkotnak. Az Európai Unió is nagyrészt NATO-tagokból áll, de – hangsúlyozza a dokumentum – a nem NATO- tagok biztonsági és védelmi politikáját az EU‒NATO kapcsolatok nem befolyásolják. Az Európai Unió számára a NATO az elrettentés, a válaszadás és a védelem legfőbb eszköze. Ugyanakkor az európaiak esetében a jobb felszereltség, kiképzés és szervezés képezi a közös védelemhez való hozzájárulás előfeltételeit. A stratégia ebben az összefüggésben homályosan utal az „autonóm cselekvés”, illetve a „stratégiai autonómia” célkitűzéseire, amelyek kezdettől fogva kísérik a közös kül- és biztonságpolitikát, és – főleg francia inspirációra – az USA-tól való függetlenedés vágyát rejtik. Mindemellett a stratégia hangsúlyozza az EU‒NATO együttműködés erősítését, a két szervezet komplementaritását és szinergikus hatásait. A hiteles európai védelem az USA-hoz fűződő, egészséges transzatlanti kapcsolatnak is lényeges feltétele. Az anyag hangsúlyozza az európai védelmi kutatás és védelmi ipar lehetőségeinek kiaknázását. A specifikus fenyegetések közül a stratégia az első helyen említi a terrorizmust, és célul tűzi az EU-tagállamok közötti információcserét és titkosszolgálati együttműködést. A külkapcsolatokra vonatkozik e tárgyban az antiterrorista együttműködés javítása Észak-Afrikával, a Közel-Kelettel, a Nyugat-Balkánnal és Törökországgal. A kiberbiztonság területén az EU együtt kíván működni az USA-val és a NATO-val. Az energiabiztonságot illetően a stratégia hangsúlyozza a külső dimenzió fontosságát, de specifikus partnereket nem nevez meg.