Amint arra korábban kitértünk, a Héa-irányelv 199. cikk (1) bekezdés a) pontjában szereplő felhatalmazás alapján a tagállamok előírhatják, hogy az adó megfizetésére azon adóalany legyen kötelezett, aki részére az építési szolgáltatásokat, különösen ingatlanhoz kapcsolódó javítási, tisztítási, karbantartási, átalakítási és bontási szolgáltatásokat nyújtják. A hivatkozott jogszabályhely lehetőségével a belföldi jogalkotó az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában élt, amely az építési-szerelési, egyéb szerelési munkának minősülő szolgáltatásokra nézve érvényesül. E munkák esetében is csak akkor, ha a szolgáltatás ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – így többek között bontására – irányul, feltéve, hogy a létrehozatal, bővítés, átalakítás, illetve megváltoztatás építési hatósági engedélyköteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Ahhoz tehát, hogy egy adott ügylet az áfatörvény hivatkozott jogszabályhelyének hatálya alá tartozzon, vagyis fordított adózási mechanizmussal adózzon, négy konjunktív feltételnek szükséges egyidejűleg teljesülnie. Tartalmát tekintve az ügyletnek szolgáltatásnak szükséges minősülnie, a szolgáltatásnak építési-szerelési vagy egyéb szerelési munka keretében kell megvalósulnia, az építési-szerelési, egyéb szerelési munkának ingatlanra kell irányulnia, illetve építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött ingatlan létrehozatal, bővítés, átalakítás vagy egyéb megváltoztatás keretében szükséges teljesülnie.