Talán elcsépelten hangzik, de az ingatlanok, illetve az ingó tárgyak közül a közlekedési eszközök központi szerepet töltenek be a forgalmi adóztatás belföldi, illetve közösségi rendszerében. E megkülönböztetett helyet részben az érintett termékkörök hasznosításának kvázi korlátlansága adja, hiszen azok értékesítés, bérbeadás tárgyát egyaránt képezhetik, azokra nézve, vagy azokkal összefüggésben számtalan szolgáltatás teljesíthető. Természetesen a korlátlanság relatív, ugyanis az ingatlanok immobilitásuk okán nem szerezhetők be a Közösség területéről, nem is exportálhatók, a közlekedési eszközök azonban hasznosíthatók határon átnyúló ügyletek keretében, így e két termékkör tulajdonképpen a közös hozzáadottértékadó-rendszer keretében szabályozott teljes ügyleti palettát lefedi. Ennek megfelelően az ügyletek teljesítési helyének, a teljesítés időpontjának, továbbá az adó megfizetésére kötelezett személyének megállapítása, valamint az adó mértéke és annak levonása tekintetében egyaránt említésre kerülnek. Az ingatlanok és a közlekedési eszközök központi szerepéhez hozzájárul az is, hogy azok szinte minden vállalkozás életében jelen vannak, ugyanis valamennyi adóalanynak szükségszerűen van székhelye vagy lakóhelye, illetve jellemzően rendelkezik egy vagy több gépjárművel, amely legalább részben a gazdasági tevékenységét szolgálja. E jellemzők hozzájárulnak ahhoz, hogy a címben szereplő termékek érintettségével megvalósuló ügyletek száma a gazdasági életben nagyobb volument képvisel, hiszen azok beszerzése, illetve valamilyen használatra irányuló jogviszony keretében történő hasznosítása az egyéb termékekhez képest lényegesen gyakoribb. Emellett a forgalmi adózás rendszere az ingatlant nem csupán valamely ügylet tárgyaként veszi figyelembe, hanem annak a Közösség valamely tagállamában székhelyként, telephelyként való elhelyezkedése meghatározza az adóalanyok letelepedését.