Leszkoven László

Szerződésszegés a polgári jogban


Bevezető megjegyzések

A Ptk. a szerződésszegés közös szabályai között szabályozza a közreműködőért való felelősség kérdését. A 6:148. § (1) bekezdése szerint aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését veszi igénybe, az igénybe vett személy magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. „A közreműködőért való felelősség lényege tehát az, hogy aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős. Nem azt kell vizsgálni, hogy a közreműködőt igénybe vevő fél hogyan járt el – pl. gondosan választotta-e ki a közreműködőt – hanem azt, hogy hogyan járt el a közreműködő. Ha ennek személyében a felelősség feltételei megvalósultak, akkor az a személy, aki a közreműködését igénybe vette felelős.”166 Ez azt jelenti, hogy hatályos jogunkban a jogosulttal szerződő fél az általa – tegyük hozzá nyomban: jogszerűen – igénybe vett közreműködő magatartásáért főszabályként kártérítési felelősséggel tartozik. A felelősség alól a Ptk. 6:142. § korábban ismertetett kimentési rendjének figyelembevételével mentheti ki magát. A kötelezett ezért a jogosulttal szemben a kártérítési felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítani tudja, hogy a szerződésszegést a közreműködő ellenőrzési körén kívüli és a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta és a közreműködőtől nem volt elvárható, hogy a szerződésszegést elkerülje, vagy a kárt elhárítsa.167 Más álláspont szerint ilyen esetben a kötelezettnek mind a saját, mind pedig a közreműködő magatartását ki kell mentenie.168 Nézetünk szerint ez utóbbi a helyes: a jogosultat a kötelezettel kötött szerződés megszegéséből eredő – a kötelezettel szemben érvényesített – kárigény egységes, nincs jelentősége annak, hogy a kár a kötelezett saját magatartásának, vagy olyan személy magatartásának eredményeként állott elő, akinek jogi tényeiért (magatartásáért, mulasztásáért) a kötelezett felel. Ilyenkor a kárigény jogi természetét mintegy egyenes vonalban, előre nézve szemléljük. Amikor a kötelezett a vele szembeni kárigény ellenében védekezni kezd, már visszafelé tekintünk, ebből a nézőpontból azonban a jogosult felé tekintve az egységes kárigénynek két szála van, ezt a két szálat pedig egyformán meg kell vizsgálni. Nem a jogosultra tartozó kérdés, hogy a szerződésszegéssel összefüggésben bekövetkezett kár milyen hiba folyománya, hanem ellenkezőleg, ez a kötelezett vállára nehezedő bizonyítási teher. Ennek oka végtelenül egyszerű: mind a Ptk. 6:129. § (1) bekezdésének, mind pedig a 6:148. § (1) bekezdésének értelme az, hogy a közreműködő igénybevétele következtében a közreműködő magatartása a kárfelelősség szempontjából a kötelezetti magatartásba „belesimul”, ha úgy tetszik a kimentendő magatartások a kötelezetti pozícióban megkettőződnek. Ebben a kérdésben a GK 18. számú állásfoglalás megállapításai tükröződnek vissza, azzal, hogy a gyakorlat a megváltozott jogi környezetben is – a fenti okfejtéssel – alkalmazást nyerhet.169

Szerződésszegés a polgári jogban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 828 6

A szerződésszegés kérdésköre – aligha vitathatóan – a szerződési jog egyik legintenzívebb területe. A szerződés lényege, hogy a felek által célzott szolgáltatás megvalósuljon, ha ez elmarad, nyomban előáll a szerződésszegés állapota. A könyv a szerződésszegés polgári jogi szabályai címet viseli. A szerző e monográfiában kizárólag a magyar polgári jog szabályait tekinti át a régi magyar magánjogi irodalom remekeiből (elsősorban Grosschmid Béni, Szladits Károly, Beck Salamon műveiből) vett, máig is irányadó gondolatokon elindulva, mindvégig a hatályos polgári jog talaján mozogva. Az objektív és szubjektív szerződésszegés, a visszatartási jog, az elállás, a késedelem és a hibás teljesítés, a termékszavatosság és a hibás teljesítéssel okozott kár stb. joganyaga mellett a műben szó esik a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a foglaló, a jogvesztés kikötés és a kötbér valamint az egyéb kötbérfajták (pl. az objektív kárátalányok) kötelmet erősítő, támogató szerepéről, de helyet kapnak a műben érdekes, a mai irodalomban máshol kevesebb figyelemben részesülő jogintézmények és problémák is, mint pl. a kamatban rejlő funkciók, a szerződésszegés témakörének érdekérzékenysége és az érdekleengedés vagy az igényhalmazatok (non-cumul problémája vagy tapadó kár és szavatossági igények kapcsolata) kérdésköre és így tovább.

A mű gerincét a Polgári Törvénykönyv szerződésszegésre vonatkozó, közös szabályai adják (Hatodik Könyv Második rész X. Cím). A szerző az itt található intézményeket a kódex szabályozási rendszerét jobbára megtartva, ám nem kommentárszerűen tárgyalja: a könyv mondandója így a megszokott törvényi rendszertől nem szakad el, ám lehetővé válik, hogy egyes – az törvényi szabályozás okán egymástól távol eső, de tartalmilag vagy jelentőségüknél fogva összekapcsolódó – intézményeket, jogi kérdéseket az író együttesen tárgyaljon.

A monográfia első része elméleti alapvetéssel indul, majd az egyes szerződésszegési szabályok – említett módszerrel történő – feldolgozása következik. A könyvnek nincs abban az értelemben vett különös része, hogy az egyes szerződéstípusok megszegésének következményei nem tagolódnak külön-külön fejezetekbe: ezzel szemben a közös szabályok tárgyalásakor a gyakorlati példák minden esetben a Ptk.-beli szerződéstípusokon keresztül kerülnek bemutatásra. A késedelem tárgyalásakor pl. külön hangsúlyt nyernek a pénztartozásra vagy a vállalkozásra vonatkozó szabályok (utóbbi a hibás teljesítés, szavatosság és a kötbér tárgyalása során is gyakran szóba kerül), de a kellékszavatosság szabályai értelemszerűen igénylik vonzzák az adásvételi és vállalkozási, különös sajátosságai folytán a bérleti szerződések „problémás kérdéseinek” szóba hozását is.

A könyvben a szerző közel kétszáz – elsősorban kúriai és ítélőtáblai – bírói döntést dolgozott fel, melyek között szép számmal akadnak folyóiratokban nem publikált, de kereshető, elérhető ítéletek is. A válogatás során a szerző az utóbbi évek felsőbírósági határozatait azzal a szemmel vizsgálta, hogy miként alkalmazhatóak ezek az irányadó döntések – teljes egészükben vagy indokolásukban – az új Polgári Törvénykönyv megváltozott jogi környezetében.

A könyv szerzője ügyvédi gyakorlattal is rendelkező, polgári jogot oktató egyetemi docens, aki elméletet és gyakorlatot igyekezett e színes témakörben összhangba hozni és ötvözni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/leszkoven-szerzodesszeges-a-polgari-jogban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave