A végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek (Vht. 34. §) előlegezése és viselése, valamint a jogosultat a végrehajtási eljárás során megillető jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat kell alkalmazni. A BDT2009. 2055. számon közzétett döntésében a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása iránti kérelem és a végrehajtási lap kiállítására irányuló kérelem az illetékkötelezettség szempontjából két különböző eljárás megindítása iránti beadványnak minősül. E kérelmek alapján indult eljárások önállóan illetékkötelesek, erre irányuló jogszabályi rendelkezés hiányában nincs lehetőség a különböző eljárások illetékének egybeszámítására. A történeti tényállás szerint az elsőfokú bíróság végzésével felhívta a végrehajtást kérőt arra, hogy 15 napon belül elutasítás terhe mellett rójon le 117 800 Ft eljárási illetéket. A végrehajtást kérő 17 800 Ft illetéket rótt le arra való hivatkozással, hogy M. és Társa Végrehajtói Iroda előtt folyamatban lévő végrehajtási ügyben bekapcsolódó hitelezőként 100 000 Ft illetéket lerótt, így ugyanazon felek között ugyanazon igény iránt folyamatban lévő eljárásban nem kell kétszer illetéket lerónia. Az elsőfokú bíróság végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította a végrehajtást kérő végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmét. Az elsőfokú bíróság döntését az Itv. 37. § (1) bekezdésére, 38. § (1) bekezdésére, 39. § (1) bekezdésére, a Vht. 9. §-ra és a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontjára alapította. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az Itv. szabályai alapján az illeték tárgya nem a kérelemmel érvényesített jog, hanem maga a bírósági eljárás (eljárási cselekmény). Emiatt a végrehajtást kérőnek az illetéket nem az érvényesített jogra, hanem a benyújtott kérelemre tekintettel kell lerónia. Ettől független kérdés, hogy az eljárás tárgyának értékét kell az illeték alapjaként számításba venni. A végrehajtást kérő által hivatkozott folyamatban lévő ügy és jelen végrehajtási ügy nyilvánvalóan nem ugyanazon eljárás, ezért a bíróság álláspontja szerint a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelem benyújtásával a végrehajtást kérőnek illetékfeljegyzési kötelezettsége keletkezett, függetlenül attól, hogy az igénye érvényesítése érdekében milyen, más felek közötti végrehajtási eljárásba kapcsolódott be. A végrehajtást kérő fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését és a végrehajtási lap kiállítását kérte. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás során lerótt 100 000 Ft illetéket a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárásban figyelembe kell venni. Álláspontja szerint a végrehajtást kérő nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe azon tény által, hogy más személy is végrehajtási eljárást indított az adós ellen. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fellebbezés nem volt alapos. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtást kérő által tett előadásokból arra vonható le következtetés, hogy a végrehajtást kérő a harmadik személy által az adóssal szemben indított végrehajtási eljárásba kapcsolódott be, tehát nyilvánvalóan zálogjogosultként engedélyezte részére a bíróság a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódást. A Vht. 114/A. § (10) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárásba e § alapján bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének előlegezése és viselése tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat kell alkalmazni. Az Itv. 42. § (3) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárás megindítása iránti beadvány a végrehajtás elrendelése iránti kérelemnek, illetve a végrehajtási záradékkal ellátható okiratnak a bíróságnál történő benyújtása. Az Itv. a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása iránti eljárás megindítására irányuló beadványát nem sorolja ide. Azonban a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása iránti kérelme nem az Itv., hanem a Vht. 114/A. § (10) bekezdése alapján illetékköteles. A zálogjogosult végrehajtásba történő bekacsolódása iránti eljárás, illetve a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárás két külön eljárás. A zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása során a zálogjogosult (végrehajtást kérő) követelésének kielégítését a zálogtárgyból kérheti, míg a végrehajtási lappal elrendelt végrehajtásban követelésének behajtásáról van szó, amelynek kielégítése végett az adós teljes vagyonára végrehajtás vezethető. A két eljárás tehát nem tekinthető azonos eljárásnak. Jogszabály nem teszi lehetővé azt, hogy a kétféle eljárás illetékét a másik eljárás illetékébe be lehetne számítani. Ezen indokbéli kiegészítésekkel a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokainál fogva helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését.