Lakottan kell árverezni az ingatlant, ha abban – a 137. § (2) bekezdésben foglalt esetet kivéve – haszonélvező lakik. Kivételt jelent a beköltözhető állapotban történő értékesítés főszabálya alól a haszonélvezeti jog alapján történő ingatlanban való bentlakás. Azonban ezen kivétel alól is van kivétel, amely a főszabály sorsát osztja, így beköltözhetően kell árverezni az ingatlant, ha a haszonélvezeti jog a Vht. 137. § (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének megfelel. Ennek értelmében nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve –, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették. A 2000-es Vht. Novella 68. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a Vht. 137. §-a sorolja fel azokat a jogokat, amelyek az ingatlan végrehajtás során történő értékesítését követően is fennmaradnak. E körbe tartozik az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, valamint a törvényen alapuló haszonélvezeti jog is. Az ingatlan elzálogosítását követően kikötött haszonélvezeti jog azonban kedvezőtlenül befolyásolja a zálogjog érvényesítését, hiszen az ilyen ingatlanok értékesítése az ingatlan lakott állapotára tekintettel csak jóval alacsonyabb vételár fejében lehet sikeres, ami veszélyeztetheti a zálogjoggal biztosított követelés kielégítését. A törvény ezért úgy rendelkezik, hogy a jelzálogjog keletkezését követően szerződéssel létesített haszonélvezeti jog az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát nem terheli, ugyanez vonatkozik arra az estre is, ha a haszonélvező egyébként is felel a tartozásért. Ezzel összefüggésben a törvény kimondja, hogy a haszonélvezeti joggal a fenti módon terhelt ingatlant is beköltözhető állapotban kell értékesíteni.