A Ptk. 5:41. §-ának értelmében, aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. A hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg. A dolog tulajdonának hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján való megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve, ha a hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű. A Ptk. fenti szakaszához fűzött miniszteri indokolás szerint a hatósági határozattal és hatósági árverésen való tulajdonszerzés a tulajdonjog megszerzésének eredeti módja. Aki árverésen vásárol, vagy hatósági határozattal szerzi meg valamely dolog tulajdonjogát, hatóság közreműködésével, eredeti jogcímen szerez. Ezt részben forgalomvédelmi szempontok támasztják alá, részben pedig – hatósági határozattal való szerzés esetén – az indokolja, hogy a szabályozás igyekszik kerülni azt, hogy a dologra vonatkozó korábbi tulajdonjog vizsgálata a tulajdonszerzésre vonatkozó hatósági határozat közvetett felülvizsgálatát jelenthesse. Az árverési vevő és a hatósági határozattal juttatásban részesülő jogszerzése mellett egyébként is fontos jogpolitikai indokok szólnak, amelyek a hatályos szabályozás változatlan formában való fenntartását indokolják. A hatósági határozattal vagy hatósági árveréssel való szerzés esetén a szerző akkor minősül jóhiszeműnek, ha harmadik személynek a dolgon fennálló tulajdonjogáról – vagy a dolgot terhelő jogáról – nem tudott és nem is kellett tudnia. Önmagában az arról való tudomás, hogy harmadik személy a dologra tulajdoni igényt támaszt, még nem teszi a szerzőt rosszhiszeművé, ha egyébként az igény megalapozottságáról nem tud és nem is kellene tudnia. A jóhiszemű szerzés védelme arra az esetre is kiterjed, ha utólag a hatósági árverést megalapozó vagy a hatósági árverés elrendeléséről szóló döntést vagy az árverést utólag megsemmisítik. A megsemmisítés a jóhiszemű árverési vevő által megszerzett tulajdonjogot nem érinti. A Ptk. megszünteti a jóhiszemű ingatlanárverési vevőre vonatkozó – 1959-es Ptk.-ban szereplő – azon kivételt, hogy ingatlan árverése esetén nem tulajdonostól nem szerezhetett tulajdonjogot. Tehát a Ptk. rendelkezései alapján a jóhiszemű árverési vevő ingatlanárverés esetén is tulajdonossá válik tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt az ingatlan tulajdonosa. Megállapítható, hogy a Ptk. szabályozása az ingatlan végrehajtási árverés során történő eredeti szerzésmódjának jellegét erősíti, azonban a fentiekben tárgyalt zárlat tényére és a Vht. 137. § (1) bekezdésében meghatározott esetlegesen fennmaradó jogokra tekintettel – álláspontom szerint – továbbra is „kvázi eredeti” szerzésmódként indokolt az ingatlanok árverésen történő megszerzésére tekinteni.