Az egy összegben előre vállalt tartásdíj behajtása esetén a tartásdíjnak a felosztási terv elkészítéséig tartó időszakra eső, időarányosan kiszámított hányada elégítendő ki a harmadik, vagy negyedik kielégítési kategóriában, a tartásdíj ezt meghaladó része az egyéb követelések között elégíthető ki [Vht. 165. § (2) bekezdés]. A harmadik és negyedik kategóriába eső gyermektartásdíj és jogszabályon alapuló egyéb tartásdíjtól némiképp más megítélés alá esik az az eset, ha a tartásdíj-követelés nem annak okán válik lejárttá, hogy már eltelt az az időszak, amely alatt az adós köteles lett volna a tartásdíj fizetésével az eltartottról gondoskodni, hanem azért, mert – akár hosszabb időszakra előre – vállalta egy összegben a tartásdíjfizetést, és ezen összeg kifizetésére megállapított határidő járt le. A követelés jogcíme ebben az esetben is tartásdíj, rendeltetése azonban eltér attól a követelésétől, amely a már elmulasztott tartás pótlására szolgál. A törvény ezt a különbségtételt fogalmazza meg a Vht. 165. § (2) bekezdésében, amikor úgy rendelkezik, hogy a jövőre vállalt egyösszegű tartásdíj behajtása esetén a behajtásig eltelt időre jutó hányada a követelésnek az, amely megfeleltethető az elmulasztott tartás miatt keletkezett igénynek. Ez minősülhet a kielégítési sorrend első helyén szereplő tartásdíj-követelésnek; lényegében ez az, ami ténylegesen behajtható lenne, ha az általános szabályok szerinti időszakonkénti teljesítést vállalta volna az adós, nem pedig az akár évtizedekre előre történő elszámolást. Az ezen túlmenő összeg természetesen érvényesíthető a végrehajtás során, csupán speciális szabályok nem vonatkoznak a kielégítésére. A rendelkezés emellett felhívja a figyelmet arra is, hogy az adósoknak felelős magatartást kell tanúsítaniuk a tartásdíjfizetés tekintetében történő vállalásaik, jognyilatkozataik megtétele során: azt értelemszerűen csak a tényleges vagyoni helyzetükre, eladósodottságukra figyelemmel tehetik meg; ezzel szolgálják a tartásra jogosultak érdekeit. A törvény emellett védelmet nyújt olyan visszaélésszerű esetekkel szemben is, amikor – az első helyi kielégítés előnyeire alapozva – az adós kötelezettségvállalása (akár perben megegyezéssel, akár peren kívül, közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozattal) kifejezetten azzal a céllal történik, hogy a többi hitelező ne részesülhessen a vagyonából, illetve a követelését biztosító zálogjog is megszűnjön a tehermentes szerzést jelentő árveréssel. A törvénnyel beiktatott rendelkezés több szempont figyelembevételén alapul. Alapvetően azon, hogy olyan megoldást célszerű választania a jogalkotónak, amely biztosítja az eljárások gyorsaságát, megelőzi az újabb pereket (így például nem a jognyilatkozatok utólagos megtámadásának eszközével küzd a visszaélésszerű magatartások ellen), figyelemmel van a gyermekek, egyéb tartásra szorulók érdekeinek védelmére, és nem utolsó sorban nem bünteti a tartásdíj megállapodással történő rendezését és az átlagnál magasabb összegben vállalt tartást sem.