Fónyiné Kazareczki Andrea, Tolnai Ildikó

Ingatlanjog I.


Az elbirtoklás időtartama

Az 1959-es Ptk. az elbirtoklás korábbi 32 éves időtartamát tíz évre szállította le, a modern társadalmi-gazdasági viszonyok között túl hosszúnak ítélve azt, ami csökkentheti a jogintézmény jelentőségét. Az 1991. évi XIV. törvény hatályon kívül helyezte az 1959-es Ptk. 121. § (3) bekezdésének azt a szabályát, hogy nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetőleg szövetkezet birtokából jogtalanul került ki. 1991. június 9-től tehát állami, önkormányzati tulajdont is el lehet birtokolni. Ebből adódóan az állammal szembeni elbirtoklás legkorábban 2001. június 9-ével következhetett be. Rövid volt az idő arra, hogy az elbirtoklást megszakító intézkedéseket megtegyék. Sok esetben – pl. az önkormányzatoknak történő tulajdonátadás esetében – nem is volt tisztázott, hogy egy adott ingatlannak ki a tényleges használója. Ennek felméréséhez sok idő kellett. A felmérések elkészítése hatalmas feladat volt. Annak érdekében, hogy egy átmeneti időszak problémáit megoldják, ill. ne következzen be nagyobb állami és önkormányzati tulajdonvesztés, indokolt volt ingatlanok esetében az elbirtoklási idő felemelése. Az 1959-es Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1960-as Ptké.) az 1991-es módosítás kapcsán nem rendezte a folyamatban lévő elbirtoklások sorsát. A törvény miniszteri indokolásából kiindulva a bírói gyakorlat tette egyértelművé, hogy ha 2001. május 31-ig a tízéves elbirtoklási idő nem telt le, akkor az meghosszabbodott 15 évre. A Ptk. inkább gyakorlatias, mint dogmatikai szempontból megtartotta ingatlanok esetében a 15 éves elbirtoklási időt. Hatálybalépésekor így átmeneti rendelkezést hozni nem kellett. Megjegyezzük, hogy az állam, mint a polgári jogviszonyok alanya, mástól elbirtokolhatott, tehát az állam szerezhetett elbirtoklás útján tulajdonjogot. A birtoklást kezelő szervezete útján valósíthatta meg (BH1997. 21.).

Ingatlanjog I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 822 4

A Ptk. magánjogi sorozat új kötetével egy olyan kézikönyvet szeretnénk a jogalkalmazók kezébe adni, amely számos gyakorlati példán át mutatja be a peres gyakorlatot, a hatékony jogszerzéshez és jogérvényesítéshez vezető utat, hogy minél színvonalasabban képviselhessék ügyfeleik érdekeit és szerezzenek érvényt jogaiknak, támogassák kötelezettségeik teljesítését.

A könyv I. fejezetében a magyar ingatlanjog történeti fejlődését kívánja bemutatni az Aranybullától a királyi dekrétumokon, Werbőczy Hármaskönyvén, a törvényhozás törvénycikkein keresztül 1945-ig; kiegészítve a Magyar Királyi Curia dologi jogra vonatkozó döntéseiből összegyűjtött szemelvényekkel. Ugyanitt esik szó az ingatlanjog forrásairól, a kötelmi és dologi jog kapcsolatáról, az ingatlan és ingatlanjog fogalmáról, az ingatlanok csoportosításáról.

A II. fejezet az ingatlantulajdonnak a Ptk. Dologi Jogi Könyvében foglalt általános szabályaival foglalkozik az 1959-es Ptk. és a bírói gyakorlat tükrében.

A III. fejezetben az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével foglalkozunk, kiemelt hangsúlyt fordítva az ingatlan-nyilvántartás működésére, buktatóira. A bírói gyakorlat segítségével mutatjuk be hogyan lehet a kívánt joghatást, a tulajdonszerzést minél eredményesebben elérni, hogyan kell bejegyzésre alkalmas okiratot szerkeszteni, milyen alakiságokra és a jogalanyok szerzési joga és lehetősége körében mire kell figyelni. Részletesen taglaljuk a tulajdonszerzési módozatokat, különös hangsúlyt fektetve a Ptk. új szabályaira, a bírói gyakorlatra, az ingatlanokkal kapcsolatos tulajdoni perek esetleges buktatóira.

A IV. fejezet ugyanilyen szempontok szerint foglalkozik az ingatlan közös tulajdonának létrejöttével és megszüntetési módozataival.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fonyine-tolnai-ingatlanjog-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave