A Pp. miniszteri indokolása kifejti, hogy „[a] törvény kialakítása során elvi éllel merült fel, hogy a meghatalmazás, mint címzett egyoldalú jognyilatkozat esetében nyújt-e a minősített okirati forma többlet biztonságot az egyszerű okirati vagy formakényszer nélküli jognyilatkozathoz képest. A törvény szerinti szabályozás főszabályként fenntartja, hogy a meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, de ez alól kivételeket enged, igazodva elsősorban az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.) rendelkezési nyilvántartásra vonatkozó szabályaihoz. Ha a hivatkozott törvény szerinti rendelkezési nyilvántartásban kerül rögzítésre a meghatalmazás, akkor az a minősített okirati forma hiányában is érvényesnek tekintendő, ugyanakkor ennek feltétele, hogy a meghatalmazást elfogadó nyilatkozat is rögzítésre kerüljön a nyilvántartásban. Ha azonban a per megindítását követően kerül sor a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételére, vagy a rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására, e jognyilatkozatok a bírósággal szemben csak a bíróságnak való bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig csak a vele való közléstől hatályosak. Az eljárás megindulásakor elvárható ugyanis a bírósággal szemben, hogy adott esetben a nyilvántartás adatait ellenőrizze, különösen, ha a fél hivatkozik a meghatalmazás e módjára. Ha azonban az eljárás folyamán következik be változás az adatokban, akkor viszont az érintett személytől várható el, hogy az adatváltozás tényét bejelentse az eljárásban.”