Kende Tamás, Nagy Boldizsár, Sonnevend Pál, Valki László (szerk.)

Nemzetközi jog

2., átdolgozott kiadás


A két világháború között

38  Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben a győztesek – amelyek a háborúban maguk is jelentősen meggyöngültek – súlyos területi és jóvátételi rendelkezéseket kényszerítettek rá a vesztesekre. Ebben az időben több politikus felismerte, hogy a technika fejlődése, a fegyverek pusztító képességének megnövekedése következtében a háború diszfunkcionálissá vált. Nem csak a vesztes, hanem – az Egyesült Államok kivételével – a győztes államok materiális veszteségei is meghaladták ugyanis az általuk elérni kívánt nyereségeket. Uralkodóvá vált az a felfogás is, hogy a titkos diplomácia és az állandó katonai szövetségek fenntartása vezetett el a háború kirobbanásához. A nagyhatalmak jórészt ezekből a megfontolásokból kiindulva „békerendszert” hoztak létre: megalapították a Nemzetek Szövetségét és aláírták annak egyezségokmányát. Lényegében kollektív biztonsági rendszert (184) akartak teremteni, amelynek részesei korlátozzák a háborúindítás jogát és kötelezettséget vállalnak a nemzetközi jogviták békés rendezésére. Ez utóbbi célból felállították az Állandó Nemzetközi Bíróságot. A vesztesek (Törökország, Németország) gyarmatait úgynevezett mandátumterületekké nyilvánították, majd igazgatási célokra átadták a győzteseknek. A Nemzetek Szövetsége azonban képtelennek bizonyult a nemzetközi rend stabilizálására és az agresszorok elleni közös fellépésre. Sikereket csak a menekültek védelme, továbbá néhány kisebb konfliktus megoldása terén ért el, emellett – mivel a területi változások következtében sok etnikum került idegen igazgatás alá – létrehozott egy Közép-Európára korlátozott kisebbségvédelmi rendszert is.

Nemzetközi jog

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 295 908 5

Létezhet-e nemzetközi jog Putyin, Trump és Kim Dzsong Un világában? Többet érnek-e a szerződések, mint a papír, amelyre írták őket?

Jelen tankönyv szerzői – az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Nemzetközi Jogi Tanszéken oktató, vagy ott tanult szakemberek – szenvedélyesen vallják, hogy a nemzetközi jog a 21. században nem kevésbé fontos mint a Westfáliai béke óta bármikor. Mindennapi létünk elképzelhetetlen lenne a tengerjog, a légijog, a folyók szabályozása nélkül, nem folyhatna kereskedelem, ha korlátait nem a nemzetközi jogi egyezmények rögzítenék, eluralkodhatna az önkény, ha nem lennének emberi jogaink. A menekültek a nemzetközi jogtól várják a segítséget és az őket távoltartók is a nemzetközi jog alapelvére, a szuverenitásra hivatkoznak.

A nemzetközi jog: nyelv, amelyen a nemzetközi színtér szereplői megfogalmazzák kölcsönös igényeiket, és amelyen megszabják jövőbeli magatartásuk irányát.

Ez a tankönyv 38 gazdagon adatolt, jogeseteket bőséggel felsorakoztató, térképeket segítségül hívó fejezetben győzi meg olvasóit: a világ folyamatainak értelmezéséhez, akár jogszerűek a tettek, akár durva jogsértések, a nemzetközi jog ismeretén át vezet az út.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kende-nagy-sonnevend-valki-nemzetkozi-jog-2018//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave